Szegények, de nem hülyék! Sőt!

A kriptodeviza napjainkban már politikailag is forradalmi eszköz. Azzal legalábbis, hogy a harmadik világban, a tömegek igenis megtörhetik a klasszikus banki szektort tulajdonló helyi oligarchák és politikusok pénzforgalmat ellenőrző, manipuláló, végül is a kis emberek millióinak megkopasztását célzó hatalmát.

A kriptodeviza valójában olcsóbbá teszi, néhol egyenesen lehetővé teszi   az importot, exportot, a vállalatalapítást, sőt – ahogy Mexikóban, Paraguayban, Panamában, El Salvadorban és egy sor más közép- és délamerikai és afrikai országban – elősegíti a blockchain technológiához kapcsolódó startup-ok létesítését, tehát az életminőség javulást, a munkahelyek teremtést, erősíti az egyén szabadságérzetét. Minderről annak kapcsán kérdeztük Luke Conwayt, a thestreet.com, a fiatal kripto valuta befektetők által globálisan követett vezető szakértőjét, hogy El Salvador határozottan, Panama és Paraguay pedig lassan, de biztosan hivatalosan is bevezeti fizetőeszközként a bitcoint.

Zentai Péter: A kriptovalutát és a benne rejlő rendkívüli, társadalomformáló lehetőségeket a legfejlettebb országokban fejlesztették ki, fedezték fel. Azt vártam volna, hogy a bitcoin és társai, ha forradalmat csinálnak, akkor az a gazdag országokban fog megtörténni. Ehhez képest a világ egyik legelmaradottabb szegényháza, a közép-amerikai El Salvador az első, ahol nagyon hamarosan hivatalos fizetőeszközként kezelik a bitcoint.

Luke Conway: Időközben Paraguay és Panama befolyásos döntéshozói is bejelentették, hogy náluk szintén készülnek a hivatalos bevezetésre. Kétségtelen, hogy a kripto forradalom kézzelfoghatóan a szegény, sőt, a legszegényebb országokban tör utat leginkább magának. Eszünkbe juthat egyébként a régmúltból, hogy a szocialista tankokat a leggazdagabb, legfontosabb európai országokban dolgozták ki. És mi történt? Hiába prognosztizálta Marx, hogy a szocializmus először Amerikában meg Angliában fog győzedelmeskedni, a valóság alaposan rácáfolt. Legelőször a nyomorgó Oroszországban valósult meg az elnyomott osztályok forradalma…

A szocializmus orosz módra aztán hatalmasat bukott…

De addig eltelt legalább hetven év! Egyébként a kripto forradalma, ami a valóságban zajlik, várhatóan szintén rengeteg járulékos áldozattal, kárral fog járni. Politikai, pénzügyi szemfényvesztők óhatatlanul ezúttal is megpróbálják eltéríteni saját önös céljaik érdekében azt a drámai váltást, ami alulról jövően kirobbanni látszik a dél-amerikai és más harmadik világbeli országokban, azok pénzforgalmában.

A blockchain technológia, ami a kriptodeviza forgalmának alapja, a legfejlettebb országok polgárai számára is érthetetlen, 100 amerikaiból 99-nek fogalma sincs róla. Nyilván ugyanez a helyzet nálunk Magyarországon is, de említhetném Finnországot, Ausztriát, vagy bármely jobb sorban élő országot. A lényeg, hogy nem igazán érthető, miként válik előbb gyakorlati tudássá napjaink globális tudományos, technológiai forradalmának egyik legrafináltabb vívmánya Zimbabwéban, Iránban, Indonéziában, egész Latin-Amerikában és Kenyában, mint Európában, Kanadában, vagy Amerikában?

A felvetésében jó adag demagógia is meghúzódik. Például a gazdag ázsiai országokban, élükön Kínával, az európaihoz, amerikaihoz vagy a szegény afrikai országokhoz képest nagyobb gyakorlati ismeretekkel bírnak az egyszerű polgárok kriptodevizákról.  De nem alaptalan a dilemmája. Biztos, hogy Önnel együtt sok megfigyelő értetlenül áll a tény előtt, hogy a bitcoin és néhány társa miért leginkább az elmaradott afrikai és főként közép-amerikai országokban tör előre a mindennapi életben.

Mi a válasz?

Mindenekelőtt tisztázzuk: ahhoz, hogy egy nagyon magas szintű tudást, bonyolult összefüggéseket magában rejtő technológia sikerré váljon a hétköznapok világában, nem szükséges, hogy az emberek, a felhasználók értsék a mögöttes technológiát. Emberek milliárdjai alkalmazzák naponta órákon át az internetet, jóllehet fogalmuk sincs az alapokról. Mégis internetfüggővé vált az életük. Miért? Mert mindaz, amit az okos telefonnal csinálni tud bárki, beleértve az úgynevezett primitív embert is, létszükségletté vált. A tömegek létszükségletei közben folyamatosan bővülnek, mert azokat bővíti az állandó fejlesztés. Szükséglet hajtja a tudományt, a fejlesztést, ez utóbbiak pedig újból hajtják a keresletet még több tudományra, még több fejlesztésre.

De most az emberiség leghagyományosabb, leginkább bevált létszükségletének, a pénznek a trónfosztása zajlik. Forradalom a dollár, az euró, a jüan megdöntéséért. Nem erről van szó?

Az utca, a latin-amerikai, a zimbabwei, az iráni utca forradalmárjai nem a dollárt, hanem a saját országuk papírpénzét akarják kiseperni a forgalomból.

Elegük lett belőlük, hiszen ezeknek a kisebb-nagyobb diktatúráknak, szegényházaknak a népeire mindig csak szenvedést hoztak a papírpénzek.  Emberemlékezet óta folyamatosan papírszemétté váltak, újra és újra az egyik szemetet leváltották frissebb, de továbbra is szeméttel. A helyi pénz kreálása és annak nagy sebességű inflálása a mindenkori diktátorok, hatalmasságok örök bűne. Miközben ők kreálják a helyi pénzt a tömegek számára, addig saját maguknál ilyet sosem tartanak. Csak dollárt, aranyat és azt sem a saját hazájukban, amelyeknek önkényurai, hanem Miamiban vagy bárhol a stabil nyugati világban. Olyan helyeken, amelyeket népeik előtt persze imperialista ellenségként, a szegénység fő okozójaként prezentálnak.

A kriptovaluta fogja a végén hozni a forradalmi megváltást az elnyomott afrikai, közép-amerikai, ázsiai népek számára?

A kriptovaluta napjainkban – ahogy fokozatosan utat tör magának a Harmadik Világban – látensen kétségtelenül politikai forradalmi eszköz is, mert azzal a tömegek igenis kijátszhatják a klasszikus banki szektort tulajdonló helyi oligarchák és politikusok pénzforgalmat ellenőrző, manipuláló, végül is a kis emberek millióinak megkopasztását célzó hatalmát. Azokban az országokban már a gyerekek is tudják, hogy értelmetlen helyi pénzt gyűjteni, bármennyit halmoznak fel is belőlük, egy éjszaka leforgása alatt gyakorlatilag lenullázódhat azok vásárlóereje.

De a kriptodeviza internethez kötött, tudáshoz kötött. Analfabéta emberek forradalmat csinálnak a legrafináltabb technológia alkalmazásával? Ez abszurd.

Ha járt fejlődő országokban, bárhol Afrikában, az arab világban, észlelnie kellett, hogy micsoda elterjedtsége van a mobil internetezésnek! Németországban, Ausztriában, lényegében – talán a balti országok kivételével – az egész fejlett világban sokkal kevesebb mobil alkalmazást használnak a tömegek, mint például Jordániában, a kisebb-nagyobb afrikai országokban és Közép-Amerikában.

Parasztok, kiskereskedők, taxisok, kis iskolások pergőbben, igenis létfenntartási célokból, legkevésbé sem szórakozásból, csüngenek állandóan a neten a mobiljaik révén.

A legkevésbé fejlett, szegény országokban, fergetegesen erősödik az internetes alkalmazások penetrációja. Az utóbbi egy-két év gyorsulását márpedig elsősorban a bitcoin használatának, annak rendkívüli előnyeinek kollektív megértése okozza.

El Salvador, Guatemala, Honduras, vagy Irán, Indonézia, főként Zimbabwe, Venezuela eldugott falvainak lakói is már bitcoinban utaznak, mert általa, relatíve, stabilizálódhat az életük. A kiskereskedők, vásárlók, leginkább pedig az ottani – viszonylagos értelemben vett – középosztálybeliek egymás közti fizetései kripto alapon zajlanak. A külföldre szakadt sok tíz-száz milliónyi afrikai, latinamerikai hazautalásait, vagy a helyi export-képes kis- és középvállalkozók külföldről származó jövedelmeit, azok reális értékét komoly mértékben növeli a kriptovaluta alkalmazása.

Miért?

Mert a helyi pénzeket – melyek jószerivel semmit sem érnek – nem kell oda-vissza váltani euróra, dollárra, így nem kell befizetni a direkt óriásira emelt kezelési díjakat. Nem kell tartani attól sem, hogy a bankok átverik, megdézsmálják a kisember megtakarításait, a rokonok hazautalásait. Ezeknek az országoknak nincsenek versenyképes óriásvállalatai, ha mégis vannak, azok multik, amelyek védelmi pénzt fizetnek a helyi hatalmasságoknak, politikusoknak, hadseregnek. A közép- és kis vállalati exportban azonban lenne növekedési potenciál – legyen szó Afrikáról, vagy Közép-Amerikáról – de a helyi államhatalom, oligarcháikon keresztül, az exportból származható jövedelmeket minimálisan elszedi. Maga az oligarchikus államszerkezet az, amely ellehetetleníti a gazdaságot, a termelést, a nemzetközi kereskedelemben való széles bekapcsolódást, a reálgazdaság fejlődését. Csak a napról napra tengődést, a munkanélküliséget, a szegénységet tartósítja. Amit reálisan termel, az a reménytelenség, kilátástalanság, és az ebből egyenesen következő migráció.

Mindezt képes megváltoztatni a kriptodeviza gyakorlati betörése?

Nem is kérdés, hogy a szegény országok egyszerű milliói számára ez egyfajta csodálatos megváltás lehet. Ha ráadásul, okos, széles látókörű emberek kerülnek itt-ott azokban az országokban hatalomra, akkor szisztematikus, fenntartható, nagy ütemű és hosszú távú fejlődés kreálható az eddigi legszegényebb országokban is. El Salvadorban például – még ha diktátori hajlamokkal bír is – Bukele elnöknek megvan az az előnye, hogy fiatal és szinte szakemberként ért a blockchain technológiához. És tényleg nem csak hatalommániája vezette ahhoz az elhatározáshoz, hogy a világon elsőként az ő országában váljék hivatalos alternatív fizetőeszközzé a bitcoin. Hanem azért, mert – nyilván persze hatalmát népszerűségerősítéssel bebetonozandó – tudja, hogy népe számára életminőség váltást, javulást fog hozni a kriptodeviza. Ez ugyanis olcsóbbá teszi az importot, az exportot, a vállalatalapítást, sőt – ahogy Mexikóban, Paraguayban, és egy sor más közép- és dél-amerikai országban – elősegíti a blockchain technológiához kapcsolódó startup-ok létesítését, tehát az életminőség javulását, a munkahelyek teremtését.  Ifjú, tehetséges kenyaiak, nigériaiak, ugandaiak, közép-amerikaiak, irániak egyre-másra alapítanak, néhol tényleg ígéretes, nemzetközileg konvertibilis, kriptodevizából kiinduló és annak alkalmazását szélesítő, fejlesztő tech-cégeket. A fő alkalmazók, az egyszerű emberek milliói pedig mindeközben okosodnak, a gyakorlat teszi őket egyre szélesebb látókörűvé, találékonyabbá. A Harmadik Világ szegényházainak számító országaiban, azok iskoláiban tanulnak ugyan, mégis szép lassan többet fognak tudni és profitálni a legprogresszívebb technológiákból, alkalmazásukból, mint azok a nagyon szerencsés társaik, akik a leggazdagabb országok legdrágább iskoláiban tanulhatnak.