Szinte biztos, hogy minden jobb lesz. Sőt, már jobb!  

Világszerte egyre több gazdasági, pénzügyi mutatószám igazolja, hogy a pandémia nemhogy nem generált rendkívüli pénzügyi, gazdasági, politikai, társadalmi válságot, hanem – annak „folyományaként” mindent egybevetve, nagyobb anyagi biztonságban él az emberiség nagy része, mint korábban. Ez persze valami csekélyke vigasz azoknak a tízmillióknak, akik egészségügyileg, családilag tragikusan megszenvedték a vírust, de azoknak is, akik munkájukat veszítették el.

Az alábbi interjú alanya, Daniel McDowell, a University of Syracuse politikai, gazdasági tudományokkal, válságelemzéssel foglalkozó professzora azonban az érem másik oldalát prezentálja. Azt, hogy a nyugati világ, Kelet-Ázsia polgárai, háztartásai soha annyi pénzt nem takarítottak meg, mint most. A kormányok, a jegybankok soha korábban – még csak megközelítőleg sem – nyújtottak akkora összehangolt pénzügyi támogatásokat az emberek, köztük kiemelkedően a bajba jutottak milliárdjainak, mint most. Egy sor gazdasági, pénzügyi fundamentum erősebb, mint valaha. Szóval, nem megalapozatlan, ha mostantól derűlátóbban tekintünk a jövőbe, mint valaha korábban.

Hónapokon át mondogatták a Föld legbefolyásosabb politikusai, vállalati vezetői, közéleti szószólói, hogy az utóbbi száz év legsúlyosabb gazdasági, társadalmi, szociális és főként egészségügyi krízisét kényszerül megélni most a világ.

Ön ennek épp az ellenkezőjét állítja. Tudniillik azt, hogy a világ ma jobb helyzetben van, mint – szinte – valaha is korábban…

Daniel McDowell: Nem úgy és nem pontosan azt mondom, ahogy Ön ezt interpretálja. Kutatóként, tudósként nincs olyan szándékom, hogy minősítsem, jelzőkkel illessem a világ általános helyzetét.
Tények, adatok garmadája révén támasztható alá, hogy nyilvánvalóan mind a mai napig létezik egy globális egészségügyi krízis, ami emberek millióinak halálához vezetett. Másik oldalról, ugyancsak drámai következményként tartható számon, hogy emberek tíz- vagy százmilliói elvesztették a munkájukat.
Az érem másik oldala, hogy az emberiség egy jelentős része által folyton szidalmazott kormányok, jegybankok, pénzügyi, gazdasági döntéshozók országonként és globálisan együttműködve egymással – tényszerűen – szinte százszázalékosan konrtoll alatt tartják a folyamatokat. A gazdaságtörténelemben nem ismerünk korábbi példát arra, hogy egy, az élet minden területét behálózó óriásinak ígérkező krízissorozatot olyan minőséggel, szakszerűséggel, gyorsasággal, tudatossággal, körültekintéssel állított meg az emberiség, ahogy ennek itt és most tanúi lehetünk.

Gyakorlatilag nem volt és nem is fenyeget pénzügyi, gazdasági összeomlás, sehol sincs ilyen reális veszély, legalábbis a járványhoz kapcsolódó okokból semmiképpen.

Ön is elismeri, százmilliók veszítették el munkájukat, vállalkozások százezrei, milliói mentek tönkre.

Átmenetileg csupán. És a károsultak számára átvészelhetően. Sőt…

Ezt hogy érti?

Történelmileg bebizonyosodott, hogy meghatározó indikátor egy válság súlyosságára vonatkozólag, miként viselkednek az áru- és tőkepiacok. Nos, a múlt év elején tapasztalt komoly árfolyam sorvadás április végétől kezdődően nemcsak leállt, hanem néhány további hónap leforgása alatt minden veszteség felszámolódott. Majd az „eszközárak” kezdték felülmúlni a tavaly év végi szinteket. Most már történelmi magaslatokban járnak. Nincs egyetlen olyan megbízható indikátor, ami azt jelezné, hogy ez az egész csak egy spekulációs lufi lenne.

A tőzsde nem maga a világgazdaság. Az emberiség túlnyomó többségét meg se érinti, ami a tőkepiacokon zajlik.

Egyrészt, de igen érinti – áttételeken keresztül. Másrészt, a részvények és az ingatlanok (Amerikában és Nyugat-Európában) – járvány időszakban beindult – jelentős, tartós drágulási folyamata mögött, ezernyi adattal igazolhatóan, emberek százmillióinak emelkedő megtakarításai húzódnak meg. Más szóval: a járványkorszak fő jellegzetessége egyik oldalon az egészen széles – főként a nyugati világban, Ázsiában élő – tömegek relatív „gazdagodása”. A másik oldalon, hogy ugyancsak széles tömegek vesztették el folyamatos jövedelemforrásaikat.

Ha a legnagyobb jóindulattal követjük is a gazdasági jelzőszámokat, akkor is legfeljebb arra az eredményre juthatunk, hogy „nullán állunk”. Nem zuhanunk, de nem is emelkedünk. Az emberiségnek azon része azonban, amely az áruk, szolgáltatások, főként az emberek mozgásából, mobilitásából, fogyasztásából él, nagyon nagyot „szív”. Élete romlik. Rengeteg köztük a fiatal ember. Mit érdekli őket, más embercsoportok bankszámlája eközben hízott? 

A politika és a központi bankok globális összefogása révén, legalábbis a nyugati világban, valamint Kelet-Ázsiában, különböző, de mégis inkább hasonlatos módszereknek, beavatkozásoknak köszönhetően a leginkább rászorulók, a járvány miatt leginkább kiszolgáltatottak életében sem következett be pénzügyi „crash”!  Ahogy kitört a pandémia, csak az Egyesült Államokban (tavasszal) egyből, egyszerre nagyobb pénzügyi injekciót kapott az egész lakosság, élén a kis- és középvállalati szférával, mint a nagy 2008-as pénzügyi világválság közepette összesen! (2,2 trillió dollár a tavaszi CARE-nek nevezett csomag értéke. – a szerk.)

Jóllehet, az utóbbi hónapokban az amerikai lakosság összességében soha korábban nem halmozott fel akkora megtakarítást, mint manapság. Mégis, a Kongresszus az utóbbi napokban jóváhagyott egy újabb, ezúttal csaknem ezer milliárdos támogatási csomagot. Végig, az egész elmúlt évben folyamatosan érkeztek heti, havi rendszerességgel a háztartásokhoz a különböző címekkel ellátott pénzutalások. És ez csak Amerika. Itt, ebben az országban – korábban elképzelhetetlenül magas – a rendszeres jövedelmek 10-20-30 százalékát tették félre a háztartások. Főként, mert a legdrágább dolgokra, tudniillik utazásokra, vendéglőkre nem költöttek semmit.

Eközben az Európai Unió történelmet írt a közös, újjáépítést, újrakezdést, egészségügyi rendszert modernizálást segítő kötvénykibocsátással.  Előtte, az egész 2020-as esztendőben Ausztriától Skandináviáig, Spanyolországig, a balti államokig bezárólag, csak egy-két közép-kelet-európai tagállam kivételével, ömlött a pénz a nyugdíjasokhoz, a munkájukat vesztettekhez, a bajba került kis- és középvállalkozókhoz. Összességében néhány ezer milliárd euróról beszélünk.  És nincs leállás… Ez megy tovább. Japánban is és az Egyesült Királyságban is. E két országban együttesen 7-800 milliárd dollár áramlik kormányoktól a háztartásokhoz.

Kínában nem így van…

Kína mégis egyfajta győztese a vírusválságnak. Mert – Japánhoz, Vietnámhoz, Koreához, Tajvanhoz hasonlóan – felülről sikeresen dirigálta a járvány visszaszorítását.

Ezáltal maga a gazdaság termelte ki a szükséges pénzeket, amelyek az életszínvonal stabilizálódását eredményezték.  Ez a fajta kríziskezelés – megannyi helyi politikai, kulturális, történelmi okból – a nyugati világban nem is sikerülhetett.

Ezzel szemben, a nyugati világ – hihetetlennek tűnően –rekordidő alatt megteremtette a leghatékonyabb vírusvakcinákat és nem eléggé méltatható eredményként elérte, hogy a járvány kitörését követő egy éven belül elindult az oltás…

Vissza a pénzügyi, gazdasági világhelyzethez. Mindent egybevetve azt mondja Ön, hogy a jobb a szituáció e téren, mint – akár – tavaly ilyenkor…

Feltétlenül jobb. Olyannyira az, hogy – ahogy a Goldman Sachs befektetési bank és elemző műhely friss tanulmánya igazolja ezt – a világ jelenlegi gazdasági és pénzügyi fundamentumaira valószínűsíthetően az eddiginél sokkal gördülékenyebben és részben igazságosabban működő, a természeti környezetet inkább szolgáló, a korlátozottan rendelkezésre álló energiaforrásokat inkább kímélő, jóval modernebb, szinte teljesen digitalizált globális gazdaság építhető fel.

Nem vagyok felkészült arra, hogy kétségbe vonjam a tudományosan alátámasztott tényeket. De – azt érzékelem – hogy az ember megmarad embernek. A politikus megmarad politikusnak. A politikai rendszerek olyanok, amilyenek… Az optimizmushoz szerintem kevés, hogy az emberiség egy részének anyagilag tényleg nincsenek nagy gondjai – még ha ennek az ellenkezőjét gondoltuk is egy évvel ezelőtt.

Az ember – mindent egybevetve – komoly megrázkódtatások, lázadások, véres leszámolások, elszámolások nélkül csinálta végig az utóbbi egy esztendőt.

A nyugati demokráciákban és Kelet-Ázsiában, de örvendetes módon a fejlődő, az úgynevezett „harmadik világban” is, a problémák teljes kibeszélése, az indulatoknak a „digitális”, a „virtuális” világban való szétszedése, tényszerűen hozzájárult, hogy ne sokasodjanak, hanem inkább mérséklődjenek az országokon belüli és a köztük lévő feszültségek.

A tény, hogy – mindent egybevetve – kevés stabil, stratégiai ágazatbeli, „minőségi”, magas értéket teremtő, viszonylag jól fizető munkahely szűnt meg, az ipari termelés rendületlenül működött mindenütt – nos ez a lényeg.

Továbbá az, hogy nem fenyegetett pénzügyi összeomlás. Központi bankok pedig eközben gondoskodtak róla, hogy a példátlanul kedvező feltétet biztosítsanak.

Az pedig imponáló – bár a „történet” végét még nem ismerjük – hogy a turisztikai, vendéglátó cégek millióinak drámai helyzetbe zuhanását, nagy többségüket tekintve, ellensúlyozták a Japánban, az EU-ban, Amerikában, Ausztráliában „benyomott készpénz injekciók”. A központi bankok pedig messzemenően gondoskodtak róla, hogy gyakorlatilag nulla kamatok mellett jussanak lakásvásárlási hitelhez, elektromosautó-bérlési és vásárlási kölcsönhöz pályakezdő családok százmilliói.

Eközben elsősorban AAmerikában, de Európában és Japánban is, más okokból Kínában, meredeken emelkedett tartós fogyasztási cikkek és a mindennapi szükségletek kielégítését szolgáló áruk forgalma. Az oltás – belátható időn belül – előbb lassan, majd gyorsított ütemben felszámolja a járványt.

Köszönettel tartoznák a járványnak?

Millió halott, sok-sok milliónyi súlyos beteg ember… Ezt semmivel sem lehet kompenzálni. Viszont, hacsak nem üt be a következő hónapokban valami újabb, valami másfajta, esetleg még súlyosabb betegség vírus, netán valamiféle grandiózus politikai, társadalmi, netán környezeti szuper-krízis, akkor: Igen.

Bátran ki lehet jelenteni, hogy a történelem, a fejlődés, a tanulás, a tudásgyarapítás szempontjából vélhetőleg inkább az emberek javára, mintsem kárára vált ez a krízis.