Szintet lépett a Holdradar

Már 76 éve radarozza az emberiség a Holdat, és meglepő, de még mindig lehet igazán új felfedezésekkel előállni.

A Holdra küldött radarjelek visszaverődését 1946 elején, csaknem egy időben sikerült észlelnie két kutatócsoportnak. Az egyik csoport a háborúból győztesen kikerült Egyesült Államok csendes-óceáni légtérfigyelő csoportja volt, akik a háborúban a japán repülőrajok észlelésére szolgáló nagyteljesítményű radarjaikat fordították a Hold felé. A másik csoport a kibombázott és kifosztott Budapesten működött Bay Zoltán vezetésével. Ők az oroszok által is haszontalannak ítélt, és ezért itt hagyott, kiselejtezett gépekkel kezdték újra az Egyesült Izzó Kísérleti Laboratóriumában a munkát, melynek keretében sikerült Budapest ostroma után egy évvel a Holdról visszavert rádiójeleket észlelniük.

Ezekben a kísérletekben csak a Hold távolságát tudták megmérni a rádiójelek visszaérkezési idejéből, de mostanra olyan felbontású radarképet sikerült készíteni földi rádióantennák segítségével, amelynek egy képpontja 5×5 méteres Hold felszíndarabot ábrázol. Ez azért különleges, mert a Földről a látható fény tartományában a legjobb távcsövekkel sem tudunk ilyen részletgazdag képet készíteni!

Az Egyesült Állomokban, az Apalache hegység egyik völgyében, a Nyugat Virginiai Green Bank település mellett található a világ legnagyobb irányítható rádióantennája. A környék az Egyesült Államok Nemzeti Rádiócsend Zónájában található, ahol tilos minden nemű rádiójel keltés, így sem wifi, sem mikrohullámú sütő nem használható. Az eredetileg csak az űrből érkező rádiójelek vételére tervezett hatalmas parabola antennát a Raytheon Intelligence and Space, védelmi és űrkutatási cég által készített leadóval szerelték fel 2020-ban. Az antenna által kibocsájtott jeleket, miután azok a Holdról visszaverődtek, a Nemzeti Rádiócsillagászati Obszervatóriumnak a Föld különböző pontjain levő rádiótávcsövei vették. A vett jeleket merevlemezeken eltárolták és az adatok együttes feldolgozásával, hatalmas számítási kapacitással állították elő a képet, ami a Hold déli féltekéjének egyik kráterét, a Tycho krátert ábrázolja. A kép csaknem 35000 sorból és oszlopból áll, a Holdfelszín 200-szor 180 kilométeres darabját mutatja. Bár a technológia elvben ismert volt, a feldolgozás tíz évvel ezelőtt még hónapokat vett volna igénybe.

A csillagászok belelkesültek az eredményektől, és a módszert más égitestek és bolygók vizsgálatára is fel akarják használni. A Raytheon pedig köszöni a reklámot. Valószínűleg nem volt szüksége rá, mert már évtizedek óta az ő radarjaikkal követi az Űrparancsnokság a Föld körüli műholdakat.