Sztárközgazdászok az elhízás ellen

Az elhízás a fejlett világ egyik legkomolyabb egészségügyi problémája, ráadásul Magyarország kiemelt helyet foglal el a túlsúlyos lakosság/népesség ranglistán. A koronavírus okozta lezárások csak rontottak a helyzeten, sokan fojtották evésbe a bánatukat és a sportolási lehetőségek is korlátozva voltak. Hogyan segíthetnének a fogyókúrában Nobel-díjas közgazdászok?

Az elhízás könnyen hasonlítható az adósságcsapdába keveredéshez: a nassolás örömét rögtön a fogyasztás pillanatában éljük meg, míg a súlynövekedés csak később jelentkezik. Egy hitelnél ugyanez történik, azonnal pénzhez jutunk, azonban éveken át nyöghetjük a költségét. A jelen felé történő torzítás csapdájába esünk nassoláskor és eladósodáskor is. Gary Becker Nobel-díjas amerikai közgazdász a racionális választás elméletében hitt, miszerint a döntéseinket költség-haszon elemzéssel hozzuk meg. Amennyiben módosítjuk az ösztönzőket megoldható a probléma, tehát ha elég borsos árat kell fizetnünk a nassolásért, előbb-utóbb le fogunk mondani a desszertről.

Richard Thaler szintén Nobel-díjas amerikai közgazdász ezt két barátjával tesztelte le, amikor 6 hónap időt adtak egymásnak, hogy megszabaduljanak 13kg-tól fejenként. A fogadás tétje: 10 ezer dollár fizetési kötelezettség annak, aki nem teljesíti a 13kg súlycsökkenést. Habár itt csak negatív ösztönző volt felállítva, a magas költség veszedelme annyira megrémítette őket, hogy mindhárman leadták a súlyfelesleget. A viselkedési közgazdaságtan úttörői (pl. Daniel Kahneman, Richard Thaler) megállapították, hogy a veszteségkerülés elve érvényesül, tehát a veszteségek érzékenyebben érintik az embereket, mint amennyire a nyereségek boldogítják. Éppen ezért elegendő volt egy kellően szigorú negatív ösztönző.

Thomas Schelling (Nobel-emlékdíjas) amerikai közgazdász sikertelenül próbált a dohányzásról leszokni 15 éven keresztül, mert fejben a rágyújtás és a cigarettaelhagyás opciók helyett egy harmadik, kényelmesebb megoldást talált: „majd holnap lerakom” opció. Ez 15 évébe került. Játékelméleti munkásságát áttanulmányozva rájött, hogy az előzetes elköteleződés stratégiáját kellett volna folytatnia a kezdetektől. Erre már az ókorban is rájött Xenophón filozófus, aki azt tanácsolta a hadvezéreknek, hogy olyan helyre állítsák a seregüket, ahonnan a katonák nem tudnak elmenekülni, így biztosítva, hogy az utolsó erejükig fognak halálmegvető bátorsággal küzdeni a harcosok. Schelling a „Belső verseny az önuralomért” című írásában leír néhány előzetes elköteleződéshez kapcsolódó eszközt, mint például a nyilvánosan tett ígéretek, a visszaesést kizáró szigorú szabályok stb. A fogyókúrázás (vagy Schelling esetében a dohányzásról való leszokás) esetében hasonló módszerrel lehet visszavonhatatlanul elköteleződni, míg a diétás termékek és a kondibérlet megvásárlása a fejünkben a harmadik opció illúzióját keltik.

A viselkedési közgazdaságtan kutatói arra jutottak, hogy a közvetlen környezetünk rendkívüli módon befolyásolja a választásainkat. Brian Wansink amerikai közgazdász 2006-ban írt egy tanulmányt melyben a „Mindless choosing” azaz tudattalan döntések működését vizsgálta. Egy általa említett kísérletben, a kísérleti alanyok felének újratöltötték alulról (láthatatlan módon) a leveses tányért, akik így 73%-kal több levest fogyasztottak el anélkül, hogy észrevették volna. Egy másik alkalommal arra kérte a kontroll csoport tagjait, hogy a környezetük megváltoztatásával igyekezzenek leadni a súlyfelesleget. Itt eredményesnek bizonyult a kisebb tányér használata, a TV előtti étkezés tilalma, valamint a nassolás előtti alma/banán elfogyasztása.

A korábban említett Thaler és szerzőtársa Cass Sunstein a Nudge-elmélet kidolgozásakor folytattak kísérleteket annak érdekében, hogy kimutassák apró jutalmakkal, noszogatásokkal (nudge), és más közvetett módszerekkel befolyásolni lehet az emberek döntéseit. Ilyen nudge-nak minősült amikor Thaler elrakta vacsoravendégei elöl a kirakott nassolni valót, akik ezt később megköszönték. Ha a szemünk előtt vannak a finomságok akkor sokkal nehezebb ellenállást tanúsítanunk. Hasonló példa a Google New York-i irodaházából: a nyitott edényben lévő M&Ms drazséból 3 millióval több fogyott egy hónapban, mint a lezárt fedelű edényekből. Egy műanyag doboz teteje ilyen sokat jelent az irodai dolgozók fogyasztásának megváltoztatásában.

Az említett közgazdászok által használt stratégiák segítségünkre lehetnek az élet más területein is, de az is elég, ha a felesleges kilóktól való megszabadulást megkönnyítik számunkra.

Források:

Richard Thaler, Cuss Sunstein – Nudge
Tejvan Pettinger – What would Keynes do?
Brian Wansink – Mindless eating