Távmunka: már megint egy újabb osztályharc?

A távmunka, Work from Home, akkor is marad, ha a Covid távozik. Tartósan velünk lesz és egészen rendkívüli mértékű változást eredményezhet az emberek közötti társadalmi együttélésben. A Brookings, a vezető washingtoni (liberális szellemiségű) társadalmi, politikai, globális kihívásokra is fókuszáló agytrösztnek a munka világával foglalkozó kutatója, Richard Reeves értésünkre adja, hogy az összes jelentős friss nemzetközi kutatás eredményei szerint az otthonról dolgozók nagy többsége nem akar bejárni többé dolgozni, legalábbis nem napi rendszerességgel.

Az is kiderült közben, hogy a fejlett országokban, Európában, Kanadában, az USA-ban a munkafolyamatok nagyjából negyven-ötven százaléka egyáltalán nem igényel személyes jelenlétet a munkahelyen. A munkahelyek alkonya, a bejárni kénytelen és a világban szerte-szét élő, munkaidejével szabadon rendelkező alkalmazottak, tulajdonosok, beosztottak közötti konfliktusok várnak emiatt a poszt-covid világ lakóira.

Zentai Péter: A pandémiával egyetemben lealkonyul az otthonról végzett munka jelentősége. Akikkel beszélek, alkalmazottak, főnökök, általában azt mondják, hogy a dolgok visszatérnek a rendes kerékvágásba. Az emberek megint bemennek a munkahelyükre dolgozni, mert – mindent egybevetve – erre van szükségük, ez az életük természetes rendjének, az emberi kultúrának a része. Az Önök nemzetközi kutatásai viszont arra utalnak, hogy igazi, hosszú távra szóló óriási átrendeződést indított útjára a munka frontján a Koronavírus…

Richard Reeves: Tisztelet illeti, hogy e témában megkérdezte több, esetleg sok honfitársát, de – gondolom belátja – ha nem végzett a téma összetett társadalmi, gazdasági, termelékenység-hatékonyság változáshoz és földrajzi helyekhez, korosztályi összetételhez kapcsolódó hatásait körül járó reprezentatív felmérést, akkor személyes tapasztalatai nem tekinthetőek érdeminek. Az Egyesült Államokban, például a chicago-i egyetem, e témára szakosodott vezető közgazdászai, Európában az Unió Bizottságának szakértői összamerikai és összeurópai viszonylatban egyértelműsítették, hogy Európában a munkafolyamatok összességének átlagosan 37 százaléka, az Egyesült Államokban 40 százaléka otthonról is elvégezhető. Országonként és régiókként, államokként egymástól eltérőek az arányszámok, például Romániában 27 százalékról beszélhetünk, Spanyolországban 34 százalékról, a Benelux államokban viszont az összes munka fele, az 50 százaléka simán elvégezhető kötött munkahely nélkül. Az összes felmérés a távolból elvégzett munka hatékonyságának, a termelékenységnek átlagosan öt százalékkal való növekedését jelzi globálisan, némely vezető, technológiai és pénzügyi szolgáltató esetében mind Amerikában, Európában és Japánban húsz-harminc százalékkal javult azoknak a teljesítménye, akik korábban állandóan „benn”, újabban viszont „kint” dolgoznak.

Ezekben az adatokban hol a szubjektív elem? Hol rejtezik maga az ember, a beosztott, a főnök, az érintett személyek vágya, akarata, hajlandósága? Ha nincs a világjárvány, akkor erről a témáról nem is ejtenénk szót, nem végeznének kutatásokat a távmunka hatékonyságáról… Ebből az következik, hogy ha vége a pandémia-rémálomnak, akkor tényleg reálisabb forgatókönyv, hogy az ember minden téren, a munka terén is úgy akar élni tovább, ahogy a pandémia előtti időkben…

Rosszak a kiindulópontjai, közülük leghamisabb a közkeletű beállítása, hogy az otthonról végzett munka a pandémia terméke. A leghatározottabban kellene tisztázni, a jelek szerint újra és újra feleleveníteni azt, hogy a Work from Home (WFH- angol szaknyelvben, otthonról végzett munka) egy, két és fél évtizeddel ezelőtt beindult és azóta állandóan terebélyesedő trend. Az asztali számítógépektől, a PC-k-tömegtermékké válásától az e-mailezés megjelenésén át, az internet forradalom betöréséig, a mobilozás, okostelefonozás mindennapossá, bárki által birtokolhatóvá válásáig, a videokonferenciák általánossá tételéig tartó folyamat, amely megállás nélkül, automatikusan fejlődik és válik lokálisan és globálisan a mindennapi élet részévé.

E fejlődés egyik társadalmat formáló, alapvetően inkább javító, mint romboló célállomása éppenséggel a távmunka, az otthonról végzett munka általánossá válása. A pandémia szerepe nem elhanyagolható e fejlődésben, de nem is meghatározó. Óriási lökést adott egy régóta beindult folyamatnak, azt felgyorsította. Ha nincs járvány, távmunka akkor is van és akkor is terebélyesedik. Az elmúlt egy évben e téma – kétségtelenül a világjárvány nyomán – átfogó politikai, társadalmi, gazdasági, vállalatvezetési, ingatlanpiaci és tömegviselkedési kutatások középpontjába került.

Aligha fogadja el az emberek többsége, hogy az otthonról végzett munkának pozitív a társadalomformáló ereje, mivel éppenséggel szűkíti, akadályozza a társadalmi együttléteket, a munkahelyi kollegiális és egyéb emberi viszonyok mélyülését.

Ha úgy lenne, ahogy mondja, akkor a World Economic Forum, a davosi konferenciáknak keretet adó nemzetközi agytröszt által végzett friss európai, ázsiai, amerikai átfogó felmérés eredményeinek összesítése nem mutatná ki, hogy a világ legnagyobb gazdasági teljesítményeit nyújtó országainak élenjáró ágazataiban a távmunkát végzők 79 százaléka folytatni kívánja ezt a munkametódust, nem kíván visszatérni kötött munkahelyhez. Ennek forradalmi a jelentősége a társadalmak fejlődésének várható alakulásában.

Amennyiben?

Egyrészt látens harcot sejtet társadalmi osztályok között: a fejlett országokban újfajta osztálytagozódás van kialakulóban az otthonról való munkavégzés tömegessé válásával összefüggésben.  Másrészt viszont a Home office lehetőségével élni tudó összességében százmilliók, hamarosan milliárdok szuverenitása, szabadságérzete, egyéni lehetőségei történelmi léptékben mérve fenomenálisak és rendkívüliek. Olyanok, amilyenekkel korábban csak egy társadalom legesleggazdagabbjai, legprivilegizáltabbjai élhettek.

Az új osztályharc, amit lehetőségként felvet, inkább félelemmel tölti el az embert…

Nem elkerülhetetlen ennek bekövetkezte, annál is kevésbé, mert az idő a „szabad emberek” számának gyors növekedése irányában dolgozik. Az automatizáció, a robotizáció tartósan bontja le, tünteti el a nagy számú ember – legalábbis egyidejű – fizikai jelenlétét igénylő munkafázisokat, munkahelyeket, szakmákat.

Ugyanakkor tudnivaló, hogy egyelőre a Work from Home munkaformátum meghatározó résztvevői, alapvetően a többségük, magasan kvalifikált, eleve magasan fizetett emberek. Velük szemben a mindenképpen munkahelyükhöz kötöttek többsége anyagilag alacsonyabb szinten megbecsült ember. Vannak persze mindkét oldalon kivételek, de alapvetően mégiscsak arról van szó, hogy távmunka révén felszámolódik a társadalmi egyenlőségek talán egyetlen eleme. Az, hogy felső vezetőnek és kisbeosztottnak, főmérnöknek és segédmunkásnak egyaránt be kell mennie a munkahelyére. A munkahely, a maga fizikai valóságában, azonos fedél alá, sok mindenben azonos körülmények közé sorozta be a magas és az alacsony fizetésű alkalmazottakat, még a tulajdonosokat is. E helyzet felszámolódásának folyamatát éljük meg. És igen, ebből társadalmi konfliktusok keletkezhetnek. Ha úgy tetszik külön, egymással szembekerülő osztályokat alkothatnak azok, akik megengedhetik maguknak, hogy egész életükben más és más, esetleg távoli, egzotikus helyeken, családjukkal, barátaikkal folyamatosan együtt éljenek és közben sok pénzt kereshessenek, és azok, akik ugyanannak a cégnek az alkalmazottaiként sokkal csekélyebb fizetésért nap-mint-nap bejárni kényszerülnek, városi zsúfoltságnak, levegőszennyezettségnek, stresszeknek kitéve magukat és családjukat.

Ebből tényleg osztályharc kerekedhet, nemzetközi, országos és vállalati szinten egyaránt…

Új, rendkívüli kihívások, amelyek különböző jellegű vállalatokat, különböző fejlettségű, különböző természeti adottságokkal bíró országokat egymástól eltérő mértékben és minőségben érintenek. Az alapvetés azonban mit sem változik. Mindig is sújtották az emberiséget társadalmi egyenlőtlenségek, amelyek folyamatosan növekedő tendenciát mutatnak -akárcsak a Világháború befejeződése óta.

Ami most új alapvetés, a technológiai forradalom megállás nélküli folytatódása, a mindennapok életének egyrészt könnyülése, másrészt felgyorsulása…

A Working from Home folyamatnál a gyorsulás abszolút tetten érhető. Az Egyesült Államokban és a különböző skandináv országokban megkérdezett vállalatirányítók válaszai szerint a következő három évben a jelen helyzethez képest megduplázódik a távmunkában dolgozók részaránya a termelésben, gazdaságban. Ennek ingatlanpiaci következményeként középtávon az ipari-kereskedelmi ingatlanok globális számának visszaszorulását prognosztizálják a megkérdezettek illetőleg a városi, városközpontokban található irodaházak bérleti díjainak hamarosan bekövetkező jelentős olcsóbbá válását. A belső lakóingatlanok árának stagnálását, a vidékiek megkezdődött áremelkedésének folytatódását, a városokon belüli bevásárlóközpontok, általában a kiskereskedelem jelentőségvesztését, az élelmiszer- és minden más árucikk, szolgáltatás kereskedelmének online erősödését várják a szakértők, a kutatók és azok meghatározó többsége, akik a Work from Home térnyerésében már közvetlenül érintettek. A pandémia eltűnik, de az otthonról való munka marad. Terebélyesedő jelentőséggel és tartósan…