Technológia, ami véget vet az államnak és kripto, ami véget vet a papírpénznek és a jegybanknak

Képzeljük el, hogy nincs és nem is lesz szuverén, választott, demokratikus vagy diktatórikus államhatalom a technológiai cégek fölött. Képzeljük el, hogy ez utóbbiak és nem a demokraták, diktátorok fognak irányítani bennünket a jövőben. Mert a technológiai fejlődés legyőzi az államot és legyőzi a klasszikus pénzt. Ian Bremmer, a nagy, talán a legtekintélyesebb geopolitikai kockázatelemző cég, az Eurasia Group vezetője reális szcenáriónak tartja mindezt. Vele készült az interjúnk.

Zentai Péter: „Ami jó a General Motorsnak, az jó az Egyesült Államoknak” – gyerekkoromban ez igaznak bizonyult és politikai, gazdasági, globális jelentőséggel bíró közhelynek számított. Más szóval a Világháború utáni időszakban végig lelepleződött, hogy a politika gazdasági érdekcsoportok kiszolgálója. Mit gondol, miért arat akkora figyelmet az Ön nevével jegyzett megállapítás, hogy alulmaradnak a nemzetállamok a Microsoft, az Apple, a Tesla, az Amazon, a Facebook, a Google, a Huawei és a többi hasonló vállalattal való versenyfutásban? De hiszen ez nem más, mint az eredeti közhely leírása, csak éppen korszerűsített változatban…

Ian Bremmer: Az elmúlt hetven évben beszélhettünk a „Big Oilról”, a „Big Tobaccoról”, a világ összes részén emberek milliárdjainak mindennapi életét befolyásoló nyersolajkitermelő, feldolgozó monopóliumok vagy a három-négy dohányipari internacionális, de főként Amerikában bejegyzett tröszt túlhatalmáról is, nem csak a General Motors és Washington összefonódásáról.  De említhetnénk, hogy az ezredfordulóig ilyen „GM szerepet” játszott – globális kihatással – az IBM Amerikában és a nyugati világban. 

Csakhogy mindez minőségében nem is említhető egy lapon azzal a szuperhatalommal, amivel ma rendelkezik néhány, a kilencvenes években még csak nem is létezett technológiai cég, melyek többsége éppenséggel Amerikában indult és ott a székhelye mindmáig.

Ettől lenne annyira más és másfajta veszélyeknek kitéve ez a mai világ, mint az összes előző?

Meggyőződésem szerint ez pontosan úgy van, ahogy most ezt megfogalmazta. Gondoljunk bele! Január 6-án néhány óra leforgása alatt nem holmi politikai hatalmi struktúra, parlament, kormány, elnök, hanem csak és kizárólag egy-két – a politikai infrastruktúrától független – Twitter, Facebook, Amazon, Apple szakította meg a kapcsolatot az Egyesült Államok még hivatalban lévő elnöke és az amerikai százmilliók között. Letiltották Donald Trumpot. Ezt követően pedig nem országos nyomozás, ügyészi vizsgálatok, rendőrségi fellépések, hanem néhány, az adott cégek által működtetett és ellenőrzött közösségi háló által felmutatott prezentációk alapján történtek letartóztatások és aztán születtek meg ítéletek ember sorsáról.

Ez lélegzetelállító, ha belegondolunk, hiszen történelmi minőségi váltást jelez…

Ezeket a fejleményeket én ünnepelem. Nem a tech-óriások éltek vissza a lehetőségeikkel, hanem éppenséggel a jót szolgálva, megakadályozták az amerikai elnököt, hogy hazugságok terjesztése révén vérontást idézzen elő, netán államcsíny történjen a világ legfontosabb országában. Letiltották a nagy és ultraveszélyes szemfényvesztőt. Ezerszer gyorsabban, mint ahogy ezt a klasszikus politikai, jogi procedúra lehetővé tette volna

Egyetértek mondanivalójának konkrét tartalmával, de ez most technikai részletkérdés, még ha az eszmei mondanivaló szempontjából természetesen nem is az.

Ugyanis a közösségi média oldalak mégiscsak gyakorlatilag lebénították a jogállam működését. 

És ezt nem Donald Trump tette, nem valamiféle bűnözők vagy összeesküvők. Hanem olyanok, akik fölött nem rendelkezik semmiféle demokratikus intézmény, miközben az ügy alapvetően politikai jelentőségű.

Márpedig az amerikai demokratikus jogállamban, egy nemzetállamban az elnököt, a törvényhozás tagjait, a bíróságok, az FBI, a CIA és minden egyéb erőszakszervezet vezetését, irányítását közvetve vagy egyenes ágon politikai demokratikus folyamatok eredményeként jelölik ki. Az amerikai történelemben és minden egyes demokrácia, demokratikus nemzetállam történetében példátlan az, ami január 6-án történt. És ez független attól, hogy erkölcsi értelemben jó vagy rossz-e mindaz, ami és ahogy lezajlott.

Az a nap csupán egy érhető példát szolgáltat ahhoz, ami néhány éve folyamatosan történik és egyre inkább terebélyesedik a világban. Tudniillik, hogy államtól, államok csoportjától teljesen függetlenül, mégis legálisan működik egy globális vagy helyi árnyékhatalmi struktúra. A tech-óriások de facto erősebbek az államoknál.

Az államoknak hadseregeik, rendfenntartó alakulataik, titkosszolgálataik vannak. Hogy tudna egy hadsereggel szemben bármit is kezdeni a Facebook? Lerohanják az intézményeiket, leállítják az áramszolgáltatást és annyi neki

Ön is tudja, hogy az állam, pláne egy demokratikus jogállam ezt nem teheti meg. A demokratikus jogállam nem rendelkezik és nem rendelkezhet olyan eszközökkel, amelyekkel totálisan bele láthat a tech-óriások lapjaiba és ha rendelkezne, akkor sem vethetné be. E tekintetben aszimmetrikus teljes mértékben ez a kapcsolat kettejük között. A Facebook, a Google, a mögötte meghúzódó Alphabet, az Apple, vélhetőleg Kínában a Huawei, részben az Alibaba, nálunk az Amazon és a Microsoft azonban fordítottan képes és meg is teheti, hogy bármit elkövessen a szuverén hatalom ellenében. Beleláthat mindabba, amit az állam stratégiai működtetését végző avatott intézményrendszer csinál.

Nem a Microsoft szorul az állam támogatására – ahogy a General Motors, a Big Oil, a Big Tobacco szorult – hanem fordítva van az egész. A szuverén amerikai és a többi demokratikus állam egyre inkább van kitéve annak a veszélynek, hogy lebénul a tőle független, általa nem befolyásolható „Big-Tech” támogatása nélkül.

Hát igen, értem most már. Tényleg drámaian más ez a helyzet, mint amire céloztam a „régi, szép” General Motors uralta világ kapcsán. De azért nem eszik ennyire forrón a kását, minden oldalon emberek vannak, az ember közös érdeke, hogy az emberiség fennmaradjon. Azt merem mondani, jobb egy demokrácia számára, ha duplán, főként robotokkal is védik, mint csupán sémákban gondolkodó, régi vágásúan és egysíkúan gondolkodni képes emberekkel…

Figyelemreméltó a megközelítése. 

Hiszen éppen tavaly az amerikai, a brit, a német ember – a legkitűnőbb emberi agyakkal bíró szakértőgárda – nem is volt tisztában vele, amikor a nyugati világ teljes intézményrendszerét átfogó orosz eredetű cyber támadás érte (a SolarWinds offenzíva). A páratlan globális támadást a Microsoft detektálta, ismerte fel – saját önálló technológiai szisztémájának jóvoltából. És végül nem a szuverén nyugati államok dolgozták ki a visszacsapást, hanem kizárólag ezek a politikailag semleges privát cégóriások.

Akkor hát, amit rossznak állít be, az tulajdonképpen nem más, mint maga a jó. 

Addig, ameddig eme cégek emberei is „jó emberek” és eszközeiket, technológiáikat, algoritmusaikat totálisan képesek ellenőrzés alatt tartani. Csakhogy minderre semmiféle garancia sincs. Azt pedig nem árulják el, üzleti titokként kezelik, miként történik náluk a döntéshozatali szisztéma, van-e a rendszerükben akárcsak elvont, nagyon elméleti szinten is olyan buktató, aminek belépése esetén egész szisztéma összeomlik, vagy az emberi szándék totálisan felülírásra kerül. Hogy esetleg, netán öncéllal tehet majd tönkre embereket, netán politikai rendszereket, egész nemzetállamokat.

Nem is említettük még, hogy hírszerző apparátusok, állami intézmények által megközelíthetetlen technológiai képességekkel bíró cégek nem csak demokráciákban működnek. Oroszországban, Kínában, Iránban, Észak-Koreában, Venezuelában olyan alternatív „műszaki, szuper-high-tech társadalmak” is kiépülhettek, amelyek az egész világot veszélybe sodorhatják, végtelen zsarolási potenciállal lehetnek ellátva.

Alapvetően számomra is ez a legfőbb probléma, de nem szabad ettől függetlenül sem lebecsülni a demokráciákban működő „techno-alternatív árnyéktársadalmakat” sem. A lényeg, hogy nincs felettük szuverén, netán választott hatalom. Ha lenne is szuverén ellenfelünk, akkor is nyugodtabbak lehetnénk, mert az esetben kimondható, hogy ismerik a fenyegetést, annak tipográfiáját, jellegét és jellemét. Ahogy ismertük és ismerjük a General Motorst és orosz megfelelőjét, a Gazpromot (mint tankönyvi példákat).

De nem ismerjük sem a teljesen más jellegű új amerikai „General Motorsokat”, sem az újfajta „Gazpromokat” és azt sem, hogy miszerint, miként és kik, milyen emberek kerülhetnek azokon belül rendkívüli döntési helyzetekbe.

Elbizonytalanított erősen. Eszembe jut, hogy a világ polgárait és az azok felett eddig egyértelműen hatalmat gyakorló és róluk alapjában véve gondoskodó nemzetállamokat nem csak a technológiai vállalatok hívják ki. Hanem sokkal gyakorlatiasabban és eredményesebben a kriptovilág főszereplői…

Ezzel nincs vitám. Azok, akiket a friss szakirodalom „techno utópistáknak” nevez, éppenséggel az Ön által említett területben látják a nemzetállamokkal való végső leszámolás frontját, harcvidékét. Leegyszerűsítetten arról van szó, hogy a bitcoin, az etherium és társaik létezésének végső célja az amerikai dollár és minden egyéb klasszikus pénz teljes trónfosztása. A jegybankok hatalmának megdöntése.

Ha értelmét veszti a dollár, akkor maga az Egyesült Államok veszti értelmét.

A dollár ugyanis maga az amerikai szuperhatalom leképződése, annak tartása hetvenöt éven át a világ legnagyobb erejébe való kapaszkodást jelentette. A dollár legfőbb gyakorlati urasága márpedig mindig is Fed volt. A kripto az amerikai nemzetállam összeomlásához vezethet. A többi jegybankok uralta pénz háttérbe szorulása pedig a többi nemzetállamot sodorja veszélybe. Nem tudni, hogy mindebből mekkora káosz keletkezik és ha keletkezik, akkor az a pénzzel és a jegybankkal egyetemben a világot is összeomlasztani képes-e.