Technológiai forradalom vs. geopolitika

A földrajz fogságában – ezzel a címmel jelent meg magyarul is Tim Marshall brit tudós, biztonságpolitikai szakértő, elemző könyve arról, hogy a földrajzi és az azzal összefüggő történelmi adottságoknak mekkora jelentőségük van korunkban. A szerző a nekünk adott interjúban azonban elismeri, hogy a geopolitika korántsem mindenható, főleg, ha a technológiai uralom irányításáért folyó globális küzdelmet helyezzük a középpontba. Az amerikai–kínai konfliktus elmélyülésének okait vizsgálva ugyanakkor mégis odajutunk, egyáltalán nem látszik még, hogy a jövőnket a globális technológiai forradalom, vagy a klasszikus geopolitika és a vele járó új nacionalizmus reneszánsza fogja meghatározni. Egy biztos: természetes körülmények között nem lehet kiirtani az emberből sem a globális együvé tartozás, sem pedig a nemzethez, törzshöz tartozás ösztönét.

Zentai Péter: Míg az utóbbi három-négy évtizeden át a tőkepiacok szereplőinek szájából csak ritkán hallhattuk geopolitika a szót, addig mostanában csaknem minden fejlemény mögött a geopolitikát sejtik tudósok, politikusok, szakértők – köztük ön is. Egy-egy régió, ország földrajzi, természeti adottságai írják megint a történelmet. A nacionalista, a befelé fordulásra, történelmi sérelmek újravizsgálatára fókuszáló korszellem előretörése is a geopolitika reneszánszával kapcsolatos?
Tim Marshall: A nacionalizmus újraéledése a klasszikus geopolitika felszínre kerülésének bizonyítéka. De azért ehhez jelenséghez más tényezők is jelentősen hozzájárulnak. Mindenekelőtt az, hogy az előző meghatározó korszellem, a globalizmus gazdasági-politikai zászlóvivői túlerőltették „dolgukat”: a föderális Európa elszánt hívei fenntarthatatlan sebességgel igyekeztek megvalósítani álmukat. Ez pedig egyre kevésbé tetszett az európai népeknek, folyamatosan csökkent azok száma, akik késznek mutatkoztak együtt „száguldani” a nagy cél, a teljes európai egység felé.

Aztán a 2008-09-es pénzügyi katasztrófa szélsőségesen negatív mikro- és makrokörnyezetet kreált a társadalmakon, országokon belül és kívül egyaránt. A válság által leginkább sújtott, a szabályosan életveszélyessé vált távolabbi térségekből óriási tömegek keltek útra Európa központi térségeibe. Ez utóbbiak lakói pedig természetszerűleg félelemből, aggodalomból kezdtek emiatt befelé fordulni és inkább saját sorsukra koncentrálni.

Az amerikaiak és az oroszok által uralt világot felváltó helyzet a leggátlástalanabb politikai kalandoroknak szolgál táptalajul ahhoz, hogy önérdektől vezérelve rontsanak a világ helyzetén. Törökország, Oroszország, Irán, az Egyesült Államok vagy néhány kisebb kelet-közép-európai és latin-amerikai, esetleg ázsiai ország rendkívüli belső hatalomra tett szert vezetői által hatalmuk további tartósítása, fenntartása érdekében nem is nagyon tudnak mást csinálni, mint exportálni a káoszt. Annál is inkább, mert a káoszteremtés mint recept, saját hazájukban kitűnően bizonyította eredményességét: az „oszd meg és uralkodj” elv gyakorlatba ültetése biztosította eddig ezeknek az embereknek a helyi hatalmat…. Ezek a fejlemények globális tragédiába fognak torkollni?
Lehetséges. De nem valószínű. Ahogy voltak eddig is, úgy lesznek ezután is komoly regionális, helyi konfliktusok, de egyre csekélyebbnek látom a lehetőségét annak, hogy ezekből ugyanolyan típusú globális tragédiák alakuljanak ki, mint amilyeneket megélni kényszerült a világ 1914-ben vagy 1939-ben. Azzal indokolom álláspontomat, hogy a jelenkor legnagyobb, legerősebb hatalmait: Indiát, Kínát, Oroszországot immár nem ideológiai megfontolások vezérlik, hanem – akárcsak a legerősebb kapitalista országokat – a gazdasági, kereskedelmi érdekek. Mármost a főszereplők mindegyike többet veszíthet a globális összecsapások kitörése, a globális helyzet romlása által, mint mindennek az ellenkezőjén. Senkinek sem áll érdekében a világkereskedelem rendkívüli visszaesése…

Mely régiókat fenyegeti a közeljövőben kiújuló fegyveres vagy másfajta új-régi, nagy konfliktus – a nacionalizmus és a geopolitika okán?
Közép-Ázsiában és a Kaukázusban a volt szovjet köztársaságok közti viszályok sokasága lappang a felszín alatt, azzal fenyegetve, hogy bármelyik pillanatban a felszínre törhetnek. Más kérdés, hogy Kína mindent elkövet, hogy közvetítő szerepre tegyen szert az egymással farkasszemet néző különböző „isztán”-ok között, minthogy azok Kína stratégiai gazdasági-kereskedelmi terjeszkedésének fő útvonala mentén találhatók. A geopolitika jelentősége félelmetesen emelkedik a Közel-Keleten – súlyos robbanássorozatokkal fenyegetve. E mögött a népességrobbanás, a munkanélküliség és a vallási-világi ideológiai harc fokozódása szintén meghúzódik.

A Dél-kínai-tenger ugyancsak még hosszú évtizedeken át geopolitikai tűzfészek marad, sőt növekszik ott a veszély – a tengeri kereskedelmi útvonalak feletti ellenőrzésért vívott amerikai–kínai konfliktus fokozódása miatt.

Újkeletű, nagyon messzire mutató világméretű konfliktusforrásnak látszik a harc a technológiai fejlesztések meghatározó része feletti uralomért. Lehet, hogy ez korunk meghatározó konfliktusa. Ennek viszont az égvilágon semmi köze sincs a geopolitikához…
Ez így nem teljesen igaz. Az persze kétségtelen, hogy a tartós technológiai forradalom „vívmányainak” birtoklása révén a politikai-katonai döntéshozók kezét hosszabb távon egyre kevésbé fogják megkötni a geopolitikai adottságok és érdekek. A szárnyas rakétákat, a B2 bombázókat – egy-egy ország földrajzi helyzetétől függetlenül – bárhonnan indíthatják és bárhol másutt található célt támadhatnak velük. De azért még e téren is korlátozó tényezőt jelentenek a földrajzi adottságok – védelemben, támadásban egyaránt.

És a kibernetikai háborúskodásnak – az úgynevezett információs háborúnak mi köze a geopolitikához?
Szinte semmi. „Cyber” támadás tízezer mérföldnyi távolságból is indítható egy támadási, háborús célként kijelölt város infrastruktúrájának totális lebénításához. Vagyis itt már tényleg semmi jelentősége sincs a földrajznak. A támadó fél azonban aggódhat is saját földrajzi, geopolitikai sebezhetősége miatt, hiszen nem tudhatja, hogy e tényezőket vajon mennyire fogja figyelembe venni a háborús ellenfele, midőn az ellencsapását megtervezi és végrehajtja.

Attól veszélyes ez a mostani átmeneti korszak, mert eldöntetlen, vajon a világ jövőjének alakulását a régi geopolitika fogja-e meghatározni, vagy szimplán a globális technológiai forradalom, illetve, hogy azt kik tudják, fogják irányítani?
Kétségtelenül világméretű küzdelem zajlik a technológiai forradalom és a klasszikus geopolitika között. A globális aspektus, értsd a technológia összetartja, összébb húzza az embereket, a Föld lakóit, és ezáltal korlátozza a geopolitika mozgásterét. Mégis – pillanatnyilag legalábbis – erősebbnek érződik a geopolitika embereket, népeket, nemzeteket megosztó hatása, és ez – paradox módon – a technológiai fejlődésnek is köszönhető. Új technológiák tették ugyanis lehetővé a gazdasági migráció felgyorsulását, az agyelszívás térhódítását, a turizmus jelentőségének megsokszorozódását, az ideológiák háttérbe szorulását. Mindebből azonban nem csak a jót, hanem egyre inkább a rosszat érzik ki sok helyütt és hatalomhoz jutási lehetőséget biztosítanak a globális fejlődést átokként prezentáló szélsőséges, nacionalista, protekcionista politikának. Amerikában milliókat sért, megélhetési lehetőségeiket szűkíti Kína – technológiai haladásának köszönhető – kereskedelmi-gazdasági térfoglalása az Egyesült Államokban. A Kína által magukat kisemmizettnek érző amerikaiak azokra szavaznak, akik Kínát ki akarják szorítani az országból, a hatalomra jutó protekcionizmus miatt azonban az Egyesült Államoknak gyengülni fog a pozíciója a technológiai versenyben. A globális egymásra utaltságon alapuló technológiai haladás ettől függetlenül objektíve megállíthatatlanul folytatódik, ámde ezzel párhuzamosan képtelenség kiiktatni a nemzeteket, a nemzeti érdekeket a globális képből. Az ember alapvető kulturális, természetes kötődése saját „törzséhez” felszámolhatatlan, ezek kiirthatatlan gyökerek. A „törzsi ösztön”, maga a „törzs” főként földrajzilag determinálható fogalmak. A nemzet és vele együtt a geopolitika mindig létezni fog – a maga jó és rossz következményeivel együtt.