jan.
16
2019

Theresa vakhite

Tegnap este élő közvetítésben lehetett követni a brit parlament ülését a BREXIT szavazásról.

Gondolom, más is a szokásosnál közelebbről figyelte a szavazást, de az nem hozott (számomra legalábbis) meglepetést, rekordszintű többséggel szavazott a parlament a May-féle BREXIT ellen.

Nézve és hallva Theresa May miniszterelnök beszédét, sokadszor merül fel bennem a csodálat, hogy mire képes az érdekvezérelt (vak)hit.

Gondolom, mindenkinek a könyökén jön már ki a téma összes részlete, de abba azért érdemes mégis belegondolni, hogy – mivel még egy politikus is ember – milyen (politikusi) lelki folyamat juttathatta idáig ezt az egészet, hogyan lehettek képesek mégis ennyire benézni ezt az egész ügyet a nyilvánvalóan jó képességű és éles eszű vezető politikusok?

(Tudom-tudom, sokan „tök hülyének” tartják a politikusokat, azonban sokuk nagyon is képzett és/vagy kifejezetten jó képességű személy, nem véletlenül vannak a pozíciójukban, és azt tőlük sem lehet elvárni, hogy „mindenhez” értsenek.)

Saját maguknak is hazudtak? Kizárólag rossz elemzőktől rossz elemzéseket olvastak? Rossz társaságba keveredtek, ahol átvették a közeg véleményét? Ezek tényleg mind hülyék?

Kényelmes válasz lenne mindenkit lehülyézni, azonban valójában nincs másról szó, mint arról, hogy miután tényszerűen azonosították (politikusi) közösségük sok-sok érdekhalmazának metszetét, nem volt más lehetőségük (politikai fennmaradásukra), mint hogy ezt az érdekrendszert képviseljék.

Mivel óriási súlyú témáról van szó, ezért nem lehetett félszívvel a téma mögé állni, erős elköteleződést kellett előszedni, muszáj volt nagyon erősen belehinniük az ügybe.

Ez a folyamat valószínűleg ugyanúgy ment, mint amikor bármelyikünk kitűz egy (érdekei szerinti) célt, és azt megpróbálja elérni. Itt sem hiányozhat a cél elérésébe vetett (erős) hit, de még a mi kis céljaink esetében is azért időről időre megvizsgáljuk (igaz, sokszor csak ösztönösen), hogy vajon tényleg a számunkra hasznos (azaz érdekeink szerinti) irányba haladunk-e.

Egy politikusnak azonban (mint a „választók érdekeit” képviselőnek) sokfajta, szinte minden irányba mutató érdeke van, nehéz feladata kijelölni a helyes irányt és a helyes célt.

Theresa May-nek és csapatának nagyon nem sikerült eltalálnia helyes irányt, a célelérés folyamata során hitük védelmében vakságot fogadtak és nem vettek tudomást a valóság helyesebb szeletéről, nehogy korrigálni kelljen.

Szerencsére a helyesen működő demokráciában lehetőség van az irány korrekciójára újból és újból, ez történt tegnap (nem a legjobb időzítéssel).

És ha már blogunkon sok szó esett a cégutódlásról, itt jegyzem meg, hogy azon cégek esetében, ahol a cég vezetője egyben tulajdonos is, sokszor az a legnagyobb probléma, hogy a fent leírtak szerint kialakult vakhittel működtetett folyamatokat semmilyen céges (demokratikus) folyamat nem tudja korrigálni (a fékek és ellensúlyok ugye), kizárólag a cégtulajdonos-vezető (esetleg a kollégák által felébresztett) józan belátása.

Ha azonban ez utóbbi nincs meg és az aktuális vakhittel működő folyamat nagy súlyú a cég életében, akkor a cél elérése akár a cég végét is jelentheti, ez ellen pedig csak a cégvezető leváltása tehetne, ami azonban azért kis valószínűségű, mert egyszemélyben ő maga a leváltandó vezető és a szavazásra jogosult személy is.