Tőkepiaci lufi van

Mivel ennek a jelenségnek nem igazán van egységes tankönyvi definíciója, ezért a szakértők között általában az szokott az egyik leghangosabb vitatéma lenni, hogy buborékban vagyunk-e vagy sem? A legbiztosabb módszer ennek eldöntésére az, ha valami égbekiáltóan nagy butaságot látunk. Ezek általában mindig a mániákban szoktak előfordulni. Mostanában ilyen vörös zászlóként szokták emlegetni a technológiai vállalatok csillagászati árazását, amely már-már vetekszik a kilencvenes évek végi igazi dotcom lufiban tapasztalt árazási szinttel. De ilyen példa egyesek szerint az egész kripto jelenség is. Valamint ne feledkezzünk meg a jó öreg Kínáról, és a túltolt beruházási/termelési gazdasági berendezkedéséről sem.

Ezekkel a példákkal az a baj, hogy szubjektívek. Mindig akad olyan, aki logikusan tud amellett érvelni, hogy ezek igazából nem is buborékok. Vagy ha igen, akkor nem okoznak olyan nagy problémát, mert a Fed, a kínai kommunista párt, vagy valaki majd tud rá megoldást találni. Néha ezeknek a furcsa hangoknak igaza van, néha nincs. Ebben a cikkben nem is ebben szeretnék igazságot tenni, hanem szeretném bemutatni, hogy ezektől függetlenül is van egyértelmű butaság. Méghozzá a Hometown International.

A Hometown International egy amerikai tőzsdén jegyzett cég, a delikátesz iparágból 100 millió dolláros piaci kapitalizációval. Ezzel önmagában nincs semmi probléma. Van ilyenre példa, és még csak nem is kell Amerikáig utazni érte. A lengyel tőzsde egyik csillaga volt az elmúlt években a Dino Polska. Alapvetően szintén kisméretű boltokat nyit, elképesztő ütemben, és ezzel egy hatalmas szeletet hasít ki magának a lengyel kiskereskedelmi piacból. Nem csoda, hogy 6 milliárd USD-re értékeli a piac. A Dino lengyelországi bolthálózatát az alábbi térkép mutatja.

És akkor most nézzük meg a Hometown International teljes bolthálózatát:

Ez pontosan az, aminek látszik. Az egész cégnek egy, azaz egyetlen egy darab üzletből áll az operációja. És ezt a piac 100 millió USD-re “értékeli”. Vessük ezt össze, az igen sikeres kisbolt business-ben utazó, Dino egy boltra jutó piaci kapitalizációjával. Ez jenleg 4,5 millió USD, ami tükrözi egy meglévő bolt értékét, plusz a gyors további boltnyitások értékét. Nem nehéz belátni, hogy egy darab stagnáló kisbolt nehezen érhet 22-szer ennyit. Még megdöbbentőbb, ha a saját értékeltségi mutatóit nézzük a cégnek. A kiskereskedelmi iparágban az egyik leggyakrabban használt mutató a kapitalizáció/árbevétel mutató. Ez a metrika 0,5 és 2 között szokott ingadozni cégtől függően. A Hometown esetében így néz ki:

Nehezen tudok olyan indokot találni, ami igazolhatná a 7000-szeres szorzót. Ha mégis van, akkor viszont az összes magyarországi kisbolt rohanjon a tőzsdére részvény kibocsátani. A nemzetgazdaságunknak azt hiszem szép nagy lökést adna, ha hirtelen minden sarki fűszeres 100 millió dolláros, azaz 29 milliárd forintos (!) vagyonnal bírna. Azonban félek tőle, hogy valóban nincs olyan érv, ami igazolhatná ezt a szorzót.

A Bloomberg hírügynökség egy véleménycikke szerint a legvalószínűbb lehetőség, hogy valamilyen háttérmegállapodás keretében ezt a céget nézték ki, hogy egy USA-n kívüli vállalatot gyorsan tőzsdére vezessenek. Ezt hívják “shell company”-nak, amikor egy üres cég héjába beleköltözik egy másik tőzsdére vágyó cég. Persze ennek is van értéke, hogy nem kell annyi papírt kitölteni, és annyi tanácsadót megfizetni a tőzsdére lépéshez. De a 100 millió dollár azért így is kicsit soknak tűnik. Ilyen az, amikor tőzsdei mánia van: megvesznek mindent. Is. A magam részéről érdemesebbnek tartom megfogadni Warren Buffet tanácsát, miszerint fektessünk hosszú távon olyan cégekbe, amit könnyen meg tudunk érteni / át tudunk látni. Kockázat lesz elég így is. A múlt ugyanis arra tanít, hogy a GameStop-hoz, vagy a Hometown-hoz hasonló rendkívül bizonytalan kimenetelű sztorik hajkurászása ritkán szokott jól elsülni a szerencselovagoknak.