“Totális őrület volt”

Egy kanadai-prágai kocsmatulaj, Glen Emery sztorizgatásai a vad és szabad 90-es évekről, és hogy mi változott Prágában azóta.

Majdnem 30 évvel később még mindig bárokat vezetsz Prágában. Meg kell kérdeznem, hogyan látod általánosságban azt, ahogyan a város megváltozott az elmúlt 30 évben?

Amikor először idekerültem, az emberek őrülten rohangáltak, és mindenki éjszakázott.

Nem volt aggodalom a világon. A forradalom éppen győzött, és nagykanállal akarták befalni az egész életet, mint az osztrigát.

De aztán hirtelen megjelentek a bankhitelek. Autókölcsönök. Törlesztőrészletek. Aztán megjelentek az életmódmagazinok, a Cosmopolitan és a GQ, és azok a magazinok, amelyek megtanították a nőknek, hogyan pattintsák le a férfiakat, és megtanították a férfiakat, hogyan öltözködjenek, hogyan borotválkozzanak, hogyan cselekedjenek és hogyan viselkedjenek.

Ezek a dolgok együttesen félelmet keltettek a lakosság szemében, és [nevet] arra kényszerítették az embereket, hogy reggel keljenek fel az ágyból – menjenek dolgozni, hogy kifizessék az adósságot, hogy az autójukkal lépést tudjanak tartani a nagymenőkkel.

Egyfajta patkányverseny kezdett kialakulni, és nagyon gyorsan kifejlődött.

Tehát ott van ez, és persze minden fantasztikus dolog, mint például, hogy van McDonald’s és ez a bank meg az a bank, az American Express és a Cartier, és a Pařížská utca összes luxusüzlete.

Aztán jöttek a bevásárlóközpontok. És mindenki rohadt menő kocsit vezet. Néhány éve fent voltam Dániában motorral, és úgy láttam, hogy ott senki nem vezet menő kocsikat – mindenki kis Opelekkel furikázik meg ilyesmi. És visszajössz Prágába, és hirtelen mindenki szuper, über menő kocsikkal villog.

A jó oldalon az van, hogy korábban is volt dolgom a hivatalossággal, és mostanában is, és hát ez nagyon szépen megjavult. Vannak fiatal hivatalnokok, barátságosak. Próbálnak segíteni neked, ez tényleg megváltozott. Ég és föld a kettő közötti különbség. Emlékszem, annak idején, amikor az idegenrendészetre kellett mennem, az egy lidércnyomás volt. Mintha egy Kafka horrorfilmbe csöppentél volna, olyan undorító volt. És amikor utoljára foglalkoznom kellett velük, azt mondták: Gyere be, beszélsz csehül, ez hogyan lehetséges? Még gyereksarok is van a hivatalban. Igen, legutóbb ott sokkot kaptam. Mindenki fiatalabb volt nálam, nagyon barátságosak voltak, hoztak nekem egy kávét. Sokkos állapotba kerültem. És a szolgáltatások is sokkal jobbak. Emlékszel, milyen volt régen? Tényleg szörnyű volt. Most bemész egy helyre, és általában a személyzet barátságos.

Természetesen ezek nagy része annak köszönhető, hogy a csehek nagy utazók. Az elmúlt 25 évben a fiatalok külföldön éltek, és más helyeken éltek. Látták, hogyan működnek a dolgok a nyugati civilizációban. Visszajönnek és megnyitják a saját helyeiket, és mintegy felállítják a mércét, ők határozzák meg az iramot. Minden felülről lefelé szűrődik át, így ha a helyet irányító személy olyan szintre próbálja belőni a helyet, mint amit Ausztráliában vagy Londonban látott, akkor belépsz vásárlóként, és ezt azonnal érezni.

Nem akarok úgy nosztalgiázni, mint azok egyike a Monty Pythonban, aki folyton azt hajtogatja, hogy “amikor még kölyök voltam” ésatöbbi. De nyilván, amikor először éltünk itt – pár évvel előttem kerültél ide – a 90-es évek elején Prága egyfajta varázslatos helynek tűnt. Volt valami a levegőben. Szerinted még mindig itt van valahol?

Igen. Prága mindig is nagyon varázslatos hely volt.

Amikor idekerültem, a 20-as éveimben jártam, és fiatal voltam, és [nevet], sokkal romantikusabb voltam, mint most, az 50-es éveimben. És persze a város piszkos volt, és nem voltak kifestve a házak – nem volt teljesen ennyire Disneyland-szerű, mint ma –, szóval igazán varázslatos volt. Éjszaka egyenesen besétálhattál a Várba. Ülhettél egy üveg bor mellett az Aranyművesek utcájában, egy gyertyával és néhány baráttal, amíg fel nem kelt a nap. Ma a közelébe sem juthatsz [nevet] – börtönbe kerülnél. Szóval igazán varázslatos volt, hogy az éjszaka mindenféle eszelős helyeken ért véget.

De Prága még mindig nagyon-nagyon varázslatos hely. Hihetetlenül varázslatos.

Éjszakánként mászkálsz, amikor egy kis köd van, és senki sincs a környéken. Ez egy hihetetlen város. Varázslatos, elbűvölő, elbűvölt város.

Forrás: Vakmajom a Facebookon