Továbbra is extrém kockázatkerülő a magyar, ha részvényekről van szó

Három hete jelent meg az MNB friss lakossági vagyonfelmérése, amelyről azóta több cikk is született, elsősorban arról, hogyan alakul a megtakarítások koncentráltsága a társadalom felső rétegében és a Budapestiek körében. Én egy másik aspektusra szeretném felhívni a figyelmet, a befektetési kultúrára.

A tanulmányból származó alábbi táblázatból kiderül, hogy a magyar háztartások mindössze 1 százalékának (!!!) van közvetlen tőzsdei részvénybefektetése. Ez egy extrém alacsony szám. Természetesen az nem meglepő, hogy a társadalom vagyon szerinti alsóbb rétegeiben nincs nagyon részvény, hiszen ehhez nagyobb mértékű (költségek miatt) és hosszabb távra rendelkezésre álló megtakarítások kellenek.

Ami inkább megdöbbentő, hogy a leggazdagabb 10 százalékban – ahol az átlagos vagyon 150 millió forint – is csak a háztartások 9 százalékának van közvetlenül tőzsdei részvénybefektetése. Mivel a befektetési alapok mintegy 10 százaléka részvényalap, ha ezt a részt is hozzávesszük, akkor jó indulattal felmegy az arány tizenpár százalékra. Hangsúlyozandó, itt nem arról van szó, hogy a legvagyonosabb decilis milyen arányban tart tőzsdei részvényt, hanem hogy milyen arányban fordulnak elő azon háztartások, akinek legalább egy darab tőzsdei részvénye van!

Összehasonlításképp, az amerikai társadalom mintegy 50 százalékának van közvetett vagy közvetlen részvénytulajdona! Ebbe beleértik a nyugdíjcélú részvénymegtakarítást is, de ezzel korrigálva is hatalmas a különbség. A részvények alulreprezentáltsága egyébként nem magyar betegség, Európa nagy része rosszul áll ebben.

A tőzsdei részvénybefektetések hiányát érdemes összevetni az ingatlanbefektetésekkel. A felső 10 százalék esetében a háztartások kétharmadának van több ingatlana. Ennek az egyik része nyaraló, de biztos, hogy jelentős arányban állnak a befektetési ingatlanok. Elmondható tehát, hogy a vagyonos magyarok – ha befektetésről van szó – szeretik az ingatlant és nagyon ódzkodnak a részvényektől. De miért teszik ezt?

Racionális érveket nehéz hozni rá. A múlt alapján hosszú távon a részvények jobb befektetések voltak és várhatóan azok lesznek a jövőben is. Ennél még fontosabb érv az ingatlanok túlsúlya ellen, hogy a részvények nagyobb diverzifikációt jelentenek a megatakarító számára, mint az ingatlanok. Az ingatlan ugyanis a megtakarítók 90+ százaléka esetében a saját városának ingatlanját jelenti, hisz – azt gondolja – ezt a piacot ismeri. (Az ebből fakadó túlzott magabiztosságot a befektetéseknél „home bias” -nek nevezik.) A helyi ingatlanárakat pedig általában ugyanazok a tényezők mozgatják, mint a megtakarító munkajövedelmét vagy a vállalkozásának helyzetét. Ezzel szemben tőzsdei részvényt könnyedén és alacsony tranzakciós költségek mellett lehet venni a világ más részein, csökkentve a hazai függőségét. A részvények további előnye a jóval nagyobb likviditásuk, lakossági méretekben szinte bármikor eladhatók, szemben az ingatlanok több hónapos, vagy még hosszabb értékesítési folyamatával.

A racionális érvek helyett az ingatlanok fő vonzereje valószínűleg az alacsony kockázati érzékelésükből fakad. Az ingatlan „kézzel fogható”, a részvény nem. Az csak egy elektronikus jelnek tűnik – noha valójában egy kézzel fogható vállalat áll mögötte. Ráadásul ez az elektronikus jel minden nap változik és néha nagyokat esik. Az ingatlan árát ezzel szemben nem lehet folyamatosan látni és a megtakarító – ha épp nem akarja eladni – tehet úgy, hogy nem próbálja folyamatosan beértékelni magának a válság közepette.

Mindezek bemutatásával nem volt célom bárkit is azonnali ingatlaneladásra és részvény vételre buzdítani. A részvénypiac sok év emelkedésén van túl, a gazdasági fellendülés érett szakaszában vagyunk, pár éven belül várható egy érdemi válság, nem időszerű most nagy téteket tenni a rally folytatódására. A budapesti ingatlanok is nagyon jól teljesítettek, tavaly épp az egyik legjobban a világon. Pár éve jó döntés volt ezekbe fektetni, de a közelmúlt jó teljesítménye inkább óvatosságra kellene, hogy intse a megtakarítókat, ahelyett, hogy további kockázatvállalásra buzdítsa. Hosszú távon azonban egyáltalán nem egészséges ez a megtakarítási szerkezet. Érdemes ezen elgondolkodniuk a magyar befektetőknek.