Tudjátok, ki találta ki a hét törpe nevét magyarul, és hogy mi lett a jutalma?

A Liszt Ferenc téren, a 10-es számú házon áll egy tábla, miszerint itt élt “Lakner bácsi”, azaz Lakner Artúr, aki mindössze 51 évesen hunyt el 1944-ben, az évszámból sajnos kikövetkeztethető, hogy erőszakos halállal. Származása miatt deportálták a jeles terézvárosi lakost, és Németországban ismeretlen körülmények között halt meg. Aligha feltételezhető, hogy ezek a körülmények emberhez méltóak lettek volna.

Mit tett Lakner úr? Harcolt az első világháborúban, tehát háborús veterán. Aztán már 19-ben a filmgyár dramaturgjaként találjuk, Chaplin és Buster Keaton filmjeihez írta a humoros feliratokat, később mozikat üzemeltetett vállalkozóként, színdarabokat írt gyerekeknek, melyeket a Vígszínház mutatott be, ahol állandó gyermekelőadásokat is tartott, itt lett “Lakner bácsi” és itt jött létre Lakner Bácsi Gyermekszínháza. Úgy gondolta, hogy a gyerekek számára külön az ő világukra szabott darabokat kell írni, melyekben nincs erőszak. Lánya könyvéből lehet tudni, hogy a rajongó gyerekek gyakran egészen hazáig kísérték előadás után, és olyan későbbi nagy színészek nevelődtek ki a keze alól, mint Ruttkai Éva. Filmforgatókönyveken is dolgozott, dramaturgként rész vett az első magyar filmszinkron elkészítésében, tehát nagyon sokoldalú művészi és vállalkozói tevékenységet folytatott. Üzletember, gagman, showman, író. Neki köszönhetjük a Walt Disney féle Hófehérkében a hét törpe nevét, ő találta ki őket: Tudor, Vidor, Morgó, Szende, Szundi, Hapci és Kuka. Az utolsó hír róla, amikor 44-ben utoljára látták, hogy Kecskeméten, a marhavagonok mellett az elhurcolásukra várakozó gyerekeknek játszott. Még ott is. Aztán kegyelemből kapott tán egy golyót, vagy puskatussal agyonverték, vagy elvitte az éhezés, a betegség, a gáz, nem tudhatjuk. Ezt tette vele a haza. Ez lett a jutalma.

Ha a hét törpét látjuk, gondoljunk Lakner úrra, és hogy micsoda embertelenség történt itt, a csőcselék a polgártársaira tört, az aljas söpredék a tehetségre és a szorgalomra, és micsoda veszteség, amit soha nem lehet sem megbocsátani, sem elfelejteni, sem cinkosan hallgatni róla.

Forrás: Vakmajom a Facebookon