Virsliparti elnapolva

Üres polcok, hiánycikké vált toalettpapír, sorban állás papír törlőkendőért. A koronavírus idején gyakori képsorok azt sugallták, hogy a papírgyártók igazán nagyot kaszálnak. Egy közülük – amelyik ráadásul magyar! – folyamatos műszakban működtette gyárait, és nem emelt árat sem. A járvány lecsillapodtával visszaállt a régi ügymenet? Maradnak-e a rekord eladások? A számvetésre Vajda Attilát, a Vajda-Papír tulajdonosát, az Ooops! termékek gyártóját kértük.

Itthon és külföldön is valóságos közelharc dúlt a toalettpapírért márciusban. Napi három műszakban dolgoztak, mégsem győzték kielégíteni a robbanásszerűen növekvő keresletet. A járvány hazai lecsengésével normalizálódott a helyzet?

Kétségtelenül a március volt a csúcs a higiéniai papíráruk forgalmában, az akkori forgalom 50 százalékkal múlta felül az egy évvel korábbi szintet. Áprilisban ez már 20 százalékra mérséklődött, májusban és júniusban pedig már némi csökkenést tapasztaltunk.

Ezek szerint a magyarok jól bespájzoltak vécépapírból és papír zsebkendőből is?

Részben igen, de a júliusi adatok már ismét emelkedést mutatnak, és egész évre vetítve 10 százalékos növekedés várható, vagyis stabilizálódik a piac. A nagyobb kereslet sem jelent számunkra gondot hosszú távon, hiszen egy átlagos évben – azt alapul véve, hogy egy magyar családban egy fő évi 9 kilogramm higiéniai papírterméket használ fel –, cégcsoportunk 13 millió ember higiéniai papírszükségleteit elégítheti ki. A Vajda-Papír éves higiéniai-alappapír gyártása bőven meghaladja a belföldi igényeket, így akár Magyarország önellátása is biztosított lehet ezekből a termékekből, még megnövekedett kereslet mellett is. A piac még jelentős fejlődési potenciállal is rendelkezik, hiszen a magyar 9 kilogrammos adatnál például jóval magasabb a skandináv 23 kilogrammos átlag, de a nyugat-európai is 14 kilogrammal, Romániában és a Balkánon azonban alacsonyabb, 7-8 kilogramm között van az éves fogyasztás. Érdekes, hogy a termékkategóriák között a konyhai törlőkendők esetében tartósnak látszik a növekedés, a papír zsebkendők esetében viszont némi csökkenést látunk.

Mivel magyarázható ez?

E mögött a járvánnyal kapcsolatos, kiemelten kezelt higiéniás előírások állhatnak. A fertőtlenítéshez ma már naponta többször is használják a törlőkendőt, ezért fogy több ebből. A maszkok, a közösségi távolságtartás bevezetése és a gyakori kézmosás miatt viszont kevesebb a megfázásos, náthás tünet, ezért vásárolnak kevesebb papír zsebkendőt.

Furcsa, hogy a járvány heteiben-hónapjaiban nem emeltek árat, miközben a fertőtlenítő folyadékot gyártók, és a maszkokat importáló cégek az egekbe nyomták az árakat.

Bizonyos termékekből hiány volt a boltokban, ami a hirtelen megugrott keresletnek volt köszönhető, de sem a kereskedők, sem mi nem akartunk árat emelni – és ez azóta sem történt meg.

Áprilisban arról is beszélt egy interjúban, hogy sok új külföldi vevő is jelentkezett, sőt még a tengerentúlra is szállítottak. Megéri a nagy térfogatú papírtermékeket exportálni?

Engedjen meg egy gyors számítást! Egy kamionba 2-4 millió forint értékű árut tudunk bepakolni, ha ezt ezer kilométerre akarjuk szállítani, akkor az 350 ezer forintba kerül. Ez behatárolja azt, hogy meddig érdemes terjeszkedünk az exporttal. Maximum 500 – 1000 kilométeres sugarú körön belül érdemes szállítani. A pandémia idején 20 százalékkal megnőtt külföldi ügyfeleink száma, ezekből 1-2 százalék stabilan partnerünk maradt. Európa legmodernebb, a régió legnagyobb papíripari üzemében, a dunaföldvári gyárunkban készülő Ooops! márkájú és sajátmárkás termékeinket Skandináviába, a Baltikumba és Kelet-Közép-Európa több mint 20 országába szállítják. Stratégiai terveink szerint 40-50 ország jöhet szóba az exportnál – jelenleg 24-nél tartunk. Árbevételünk 40 százaléka származott tavaly exportból, most jelenleg 50 százaléknál tartunk.

Itthon három gyáruk van, és néhány éve Norvégiában is vásároltak egy ottani üzemet. Úgy tudom ez az egyetlen magyar érdekeltség ott. Mi történt?

Egyértelműen szerencsés történet ez! Dánia és Norvégia hagyományosan jó piacunk, ahol évek óta jelen vagyunk. Talán ezért keresett meg minket az ottani versenyhatóság, hogy érdekel-e minket egy Oslo melletti papírgyár megvásárlása. Ezt egy cégfelvásárlás miatt kellett eladnia az új tulajdonosnak 2012 végén. Márciusra már kész volt a szerződés, júniusban pedig már át is vettük az üzemet. Nagyon flottul ment minden – kollégákat toboroztunk az üzembe, vezetőket alkalmaztunk, magyar szakemberekkel együtt indítottuk el újra a termelést.

Vagyis szinte újjáépítették az üzemet!?

Pontosan ezt kellett tennünk, mert egészen addig Göteborgból irányították az üzemet. Új vállalatirányítási rendszert vezettünk be és 2014 végén már egy új beruházást is tudtunk indítani. Az akkori 7000 tonna éves kapacitást 2019-re megnégyszereztük.

Gondolom nem ajándékba kapták a gyárat! Honnan szereztek erre pénzt?

Voltak megtakarításaink, mert a 2008-09-es évünk nagyon jól sikerült, egy norvég bank pedig hitelt adott a vételre, amit tavaly már vissza is tudtunk fizetni. Mindez persze nem lett volna lehetséges egy jó nemzetközi csapat nélkül. Osztrák gépész, finn és olasz vezetők, szakértő tanácsadói gárda segített minket.

Nem érzett ellenszenvet vagy legalábbis tartózkodást a gyár átvétele után?

Érett társadalom a norvég, szó sem volt ilyenről. Mondom ezt annak ellenére, hogy bizony szokatlan, hogy egy magyar családi cég vásárol egy norvég vállalkozást. Viszont természetesen elfogadtam, hogy külföldiként nekem kell alkalmazkodnom az ottani szokásokhoz és előírásokhoz.

Mondana egy példát ennek szemléltetésére?

A 140 fős üzemben négy szakszervezet működik! Minden kérdésben, így például a bérfejlesztésben is velük kell egyeztetnünk.

Ez elméletben nálunk is így van, de a legendás skandináv életkörülmények ennél biztosan szofisztikáltabban védettek a munkajog területén is!

Erősebb a szociális védőháló, ez nem kérdés. A heti munkaidő 30 óra, a dolgozó negyedévente 4 alkalommal indoklás nélkül hiányozhat – elég betelefonálnia, hogy nem jön. Erre és a betegállomány idejére is 100%-os bér jár. Tavaly egyébként ez utóbbiban is az élen jártunk, a második legalacsonyabb volt a betegállományban töltött napok száma norvég üzemünkben a többi foglalkoztatóhoz képest Norvégiában.

Azt már meg sem merem kérdezni, hogy ezek az előírások mindenkire – legyen az külföldi vagy norvég – érvényesek!?

Ez valóban nem lehet kérdés. Dolgoznak nálunk norvégok és norvég állampolgársággal rendelkező külföldiek, így többek közt törökök, észak-afrikaiak, valamint norvég állampolgársággal nem rendelkező lengyelek és persze magyarok is. Ugyanez a minta jellemző itthon is, hiszen Budapesten is alkalmazunk külföldi munkavállalókat. Cégünk a munkatársak részére a foglalkoztatás biztonságát, az elvárt teljesítményhez szükséges munkafeltételeket, versenyképes jövedelmet nyújt, perspektivikus karrierlehetőséget kínál Magyarországon és Norvégiában egyaránt.

Úgy tűnik jó “lóra tettek” a fejlesztésekkel is, hiszen a dunaföldvári üzemet pár éve adták át és így, ha “kapaszkodva is” de ki tudták elégíteni a hazai igényeket is.

Budapest, Székesfehérvár és Dunaföldvár a három hazai termelő bázisunk. Ez utóbbi alapkövét 2017 júniusában helyeztük el és 2018 novemberében már termeltünk is. Ez iparági csúcsnak számít. A dunaföldvári új gyáregység létrehozását egyébként a Magyar Kormány a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások közé sorolta, és a Nagyvállalati Beruházási Támogatási program keretében támogatta. Ennek a beruházásnak is köszönhető, hogy kereskedelmi partnereink és vásárlóink igényeket bőven ki tudjuk elégíteni, hiszen a Vajda-Papír csoport éves kapacitása jelenleg 140 ezer tonna.

A megnövekedett költségekre biztos nem gondol vissza jószívvel…

Valóban nem. A beruházás a tervezett 11 milliárd helyett végül 15,6 milliárd forintba került, ami nem csoda hiszen ez volt a hazai építőipar “legádázabb” esztendeje. Volt itt minden a drasztikus áremeléstől az építőmunkások elcsábításáig. De a végeredmény egy remek, csúcstechnológiát alkalmazó gyár lett. Ennek illusztrálására elég egy iparági adat: világszerte 1 tonna papír előállításához átlagosan 20-27 köbméter vizet használnak fel a papírgyártók, a mi átlagunk viszont 5 köbméter alatt van a már említett magas szintű technológiának köszönhetően.

A Covid következtében szinte minden cég home-office-ba “menekült”. Önöknél milyen változtatásokat kényszerített ki a járvány?

A termelőegységekben nem lehetséges az otthoni munkavégzés ez egyértelmű. Az üzemi munka a legszigorúbb óvintézkedés mellett történik, amelyhez minden szükséges higiéniás és védőeszközt biztosítunk. Emellett az is elmondható, hogy a Vajda-Papír Kft. az iparágban teljesíthető legmagasabb higiéniai, és termékbiztonsági követelményeknek megfelelő tanúsítványokkal rendelkezik.

Az adminisztrációban viszont jelenleg is a home-office dominál, és a múlt hónapok bebizonyították, hogy hatékonyan lehet működtetni így is a céget. A legfontosabb feladat a fizikai munkát végző kollégák védelme, ezért maszkot, kesztyűt visel mindenki. A szellemi pozícióban alkalmazott kollégák is újra bejárhatnak az irodába júniustól, de szigorúan szabályozott keretek között, és maximálisan betartott higiéniai követelmények mellett. A megbeszéléseket streamelt formában vagy videokonferencián folytatjuk, minimálisra akarjuk csökkenteni a személyes találkozások, és így az esetleges fertőzés lehetőségét is. Ami viszont nagyon hiányzik az a csapatszellem, a team-spirit építése. Amikor a norvég gyárat megvettük, nagy élmény volt az ottani tapasztalat, a péntek délutáni „virslis buli”, amellyel a gyár dolgozói búcsúztatták a hetet. Március óta azonban sajnos nem tarthatunk már ilyet, és azt sem tudom, hogy mikor lesz erre ismét alkalmunk…

Névjegy

Vajda Attila 1972-ben született. Rádió- és televízió szerelő szeretett volna lenni, ezért a dunaharaszti általános iskola után a budapesti Kolos Richárd Szakközépiskolába felvételizett. Már középiskolásként a dunaharaszti piacon keresett pénzt – kolbászt, majd ruhaneműt árult, később Olaszországból majd Törökországból importált papucsot, amelyet a győri, érdi és gyáli piacon árult. Rövid ideig Németországban tanult, majd a Maspednél helyezkedett el. Itt ismerkedett meg feleségével, Csata Szilviával, akivel közösen indították el saját cégüket 1999-ben.

Főállásuk mellett megvásárolták, és egy bérelt üzemben állították fel az első – toalettpapír gyártására alkalmas – gépet 1999-ben. Mindössze egy termékkel léptek a piacra, de a kedvező fogadtatásnak és a növekvő igényeknek köszönhetően a gépparkot hamarosan bővítették. Az alapítók 2001-től teljes erővel a vállalkozás fejlesztésébe vetették magukat. Konyhai papírtörlő és toalettpapír gyártására alkalmas nagy kapacitású gépsort vásároltak és a termékkínálat is dinamikus növekedésbe kezdett. A cég első külföldi irodáját 2011-ben Romániában nyitották meg. 2013-ban már a norvégiai Drammenben üzemelő papírgyár megvásárlása, integrálása és fejlesztése következett.