Több vendéglőst ismerek, aki egész egyszerűen nem talál munkaerőt. Hiába emel a béreken, akkor se. Görög vendéglős barátom már azon gondolkodik, hogy Thesszalonikiből hoz szakácsot: kis túlzással semekkora bérért nem talál itthon embert, aki jól is főz. Az olasz maga szolgál fel, mert nincs pincér. Az indiait otthagyta két szakácsa is 20 ezer Ft-tal magasabb bérért és átmenetileg ő maga állt be a konyhába: Indiából fog hozni új szakácsot, de az 2-3 hónap ügyintézés. A pékség panaszkodik, hogy nem tud elég kenyeret sütni, mert nincs elég pék. Villamossági területen vállalkozó ismerős semennyiért nem talál megfelelően képzett villanyszerelőt: „kint vannak Németbe”, ezért Ukrajnából tervez munkaerőt igazolni. A Meki az „állásért szállást” akcióban egy évre ingyen lakhatást biztosít a munkavállalóknak, ami átszámítva akár 20-30% azonnali béremelésnek felelhet meg – és az a spekuláció van benne, hogy egy év múlva akár nagyobb emelést is kéne fizetni, hiszen ezzel az emeléssel nyilván oda is köti a munkavállalót. Az állam most emelte meg a kormányhivatalok alkalmazottainak bérét 30%-kal.
Nos, ha ezeket a jeleket összerakjuk, abból az következik, hogy itt az elmúlt évek félmilliós kivándorlása következtében is beállt munkaerőhiány miatt igen jelentős, akár 30-50%-os mértékű (vagy akár nagyobb), az egész gazdaságon átgyűrűző béremelkedés van folyamatban. Hogy fogják kitermelni ezt a plusz költséget a vállalkozók? Nyilván részben áremeléssel, részben hatékonyság növeléssel, de nem biztos, hogy mindenki meg tudja ezt tenni, mert nem fogják tőle megvenni a 10-20%-kal drágább árut vagy szolgáltatást, ezért jócskán lesznek megszűnő vállalkozások is azok között, amelyek eddig főleg az alacsony béreken keresztül maradtak életben, illetve ahol jelentős költségelem a bérköltség. És itt van a kutya elásva: ma az állam igen nagy terhet rak a munkaerőre, hiszen 100 ezer Ft nettó bér kifizetve a munkavállalónak az a vállalkozónak durván ugyanannyi közteher az állam felé, a pazarlóan működő, túl sokat költő, a gazdaságtól túl sokat elvonó állam részben oka az alacsonyabb munkabéreknek és a lanyha gazdasági aktivitásnak: rátelepszik a piacra és rontja a vállalkozások versenyképességét, hogy nagy államot kell eltartaniuk.
A következmények elég világosak: magasabb bérek lesznek csomó területen, nem minden cég fogja bírni, és ezzel bizonyára járni fog valamekkora infláció is.
„Magyarországon 100 egységnyi nettó jövedelem kifizetése (családi és egyéb kedvezmények figyelembevétele nélkül) majdnem kétszer annyi, 193 egység teljes költséget jelent a munkáltatónak jövedelemszinttől függetlenül. Ez az érték Szlovákiában 163, Csehországban 159, Lengyelországban 166, Romániában pedig 176 egység a gyermektelen dolgozó havi 500 eurónyi jövedelemszintje esetén.”
Az említett országokban, Romániát kivéve, 20-30%-kal magasabb is a bérszínvonal, érdekes módon éppen annyival kb., mint amennyivel kevesebb terhet rak az állam a bérekre, tehát a cseh/szlovák/lengyel vállalkozónak nagyságrendileg ugyanannyiba kerül az egységnyi munkaerő, mint a magyarnak, csak abból többet tud odaadni a munkavállalónak, és kevesebbet kell adnia a kisebb és ezért olcsóbb államnak. Nem csak a vállalkozókat kell kárhoztatni a relatíve alacsonyabb bérekért.
