Value teljesítménye a magas inflációjú ’70-es években

Áprilisban írtam arról, hogy a vírusra adott gazdaságpolitikai válaszok következményeként várhatóan megemelkedő infláció hogyan hathat a részvénybefektetésekre. A konklúzió az volt, hogy bár a magas (két számjegyet közelítő) infláció komoly szembeszél lehetne, az alacsony szintről emelkedő, közepes inflációval azonban együtt tudhat élni a részvénypiac, legalábbis ez látszott Amerikában a ’60-as, ’70-es évek mintája alapján.

Ahogy az alábbi ábrán látszik, az elmúlt félévben tovább fokozódtak az inflációs várakozások – köszönhetően a szűnni nem akaró kínálati sokknak. Nem segített a kínai zéró Covid politika, amely gyárak és kikötők átmeneti bezárásához vezetett. És tovább fűti az inflációt a közelmúlt energiaválsága (elszálló gáz és áram-árak). A részvénypiacok rövid távon jól vizsgáztak, eddig nem volt esés, igaz, a globális jegybankok sem reagáltak érdemben a kamatok megemelésével. Kivétel ez alól Kelet-Európa, ahol a jóval nagyobb inflációs nyomásra kénytelenek voltak lépni a monetáris döntéshozók. De itt ez még segített is a részvénypiacoknak a bankrészvények magas aránya miatt, akiket mindez kedvezően érintett.

Forrás: Bloomberg

Mindenesetre a kérdés talán még aktuálisabb, okoz-e és mekkora problémát a részvénypiacnak az infláció. Meglátásunk továbbra is az, hogy a piac általunk tartott, alacsony árazású (value) részvényeinek nem, vagy kevésbé. Ezt a véleményt támogatja a GMO által a ’70-es évekről készített ábrája is, hiszen ebben a magas inflációjú évtizedben jelentősen felül tudtak teljesíteni a value részvények, sokat visszahozva az általános részvénypiac rossz reál-teljesítményéből.

A fenti ábrán zölddel látszik a teljes részvénypiac teljesítménye, mely összességében nem tudott reálhozamot elérni 1967 és 1980 között (elveszett évtized), közben pedig időnként jelentős eséseket is átélt. Ezzel szemben a value részvények a legrosszabb időszakig, 1974-ig nézve (amikorra megtörtént az árazási szorzók beszűkülésének nagy része) is közel tartani tudták a reálértéküket, utána pedig egyenesen kilőttek. A value részvények esetében is voltak természetesen jelentős esések (nem működtek rövid távú inflációs hedge-ként), de hosszú távon kiváló értékőrzőnek, sőt gyarapítónak bizonyultak.

A ’70-es évek rossz általános részvénypiaci teljesítményéhez hozzátartozik, hogy nem egyszerűen az elszabadult infláció okozott gondot, hanem két hatalmas olajár-sokk érte a gazdaságot, amikor az energia szerepe a gazdaságban még sokkal nagyobb volt, mint ma. Ez felért egy nagyon jelentős rendkívüli extra adóval.

A témában érdeklődőknek érdemes átfutniuk a GMO ezen írását a befektetési eszközök teljesítményéről inflációs környezetben.