Vásárolj hazait?

Vedd a helyit, mert az kevésbé ártalmas a környezetre? Nagyon elterjedt, de nem feltétlenül igaz állítás. Az USA-ban az élelmiszerek gyártótól a vevőhöz való kiszállítása 1640 km átlagosan és csupán 4%-a (!) az előállított élelmiszer össz környezeti terhelésének, a gyártás során keletkező szállítás egy átlagos élelmiszernél összesen 6760 km, az is csak 11%-ban járul hozzá a termék környezeti terheléséhez, maga az előállítás adja a többit. Tehát önmagában a távolság nem ok ódzkodni a terméktől, hiszen a távolabbi is lehet környezetbarátabb, ha az előállítás az. Például az új-zélandi bárányhús lehet zöldebb, mint a brit, mert a nagyobb benapozottságnak köszönhetően jobban nő a fű kevesebb műtrágyával. Vagy ugyanilyen alapon a dél-spanyol paradicsom, ahol télen is van benapozottság, nem vagy kevesebbet kell fűteni stb., szállítással is kevésbé terheli a környezetet, mint az északabbra fűtéssel és mesterséges fénnyel termesztett, vagy mondjuk Valentin-napkor a klimatikus okoknál fogva vágottan sokkal tartósabb kenyai rózsa az Európában jóval több energiával hajtatott rózsánál.

Arról már nem is beszélve, hogy miért, milyen morális alapon is fosztassék meg a távolabb fekvő termelő a globalizált világpiacban, a fogyasztó kegyéért zajló versenyben való részvételtől, amikor a globális munkamegosztás és az általa kiegyenlítődő jövedelmek már eddig is milliárdnyi embert hoztak ki a mélyszegénységből? Csak a rózsaipar 100 000 embert foglalkoztat közvetlenül és 2 millió ember megélhetéséhez járul hozzá közvetetten Kenyában. Azért az embert is mérlegre kell tenni ebben az egyenletben, és nem csak a gazdag országok szemszögéből nézni a világot.

Forrás: Vakmajom a Facebookon