Világ tájain – Kínai menyasszony árak

Ren közel 60 éves és Peking mellett tengeti a betonozók életét. Amikor anno megtalálta jövendőbeli feleségét, szülei potom 800 jüanért (mondjuk, 32 ezer forintért) vehették meg őt. Mivel Kínában elég laza szövésű a társadalombiztosítás hálója, ezért az öregkorra kreatív megoldásokra van szükség: a feleség átkerül a férj nagy családjába és ott gondoskodik az idősebb nemzedékekről (ez a szokás vidéken még mindig erős). Mintegy e munkaerőért ellentételezésként a férj családja fizet a feleség családjának.

A születő gyerekek közt a fiúk aránya 51,5% környékén szokott lenni a világban, ami aztán a nagyobb halandóságuk miatt folyamatosan csökken. Így aztán párválasztáskor már egyenlő erők küzdhetnek egymással. Illetve egymásért. Magyarországon csak a 49 éves korosztálynál egyenlítődik ki az arány – itt a második-harmadik párválasztáskor lesznek kapósabbak a fiúk.

Ren családja idővel két fiúgyermekkel gyarapodott. Nagy boldogság volt ez akkor Kínában, ahol a fiúgyerek jelenti a nyugdíjat, meg hát mégis… a teremtés koronája. Ez a szellemiség, valamint az egy gyerek politika több évtizedes dúlása oda vezetett, hogy a 10 éves gyerekek közt a fiúk aránya 2010-re 54,5 százalékig emelkedett. A – bizonyos kivételektől eltekintve – egyetlen államilag engedélyezett magzat nemének ultrahanggal való megállapítása, majd lány esetén elvetetése, még a szalonképesebb eljárások közé tartozott.

Nem csoda, hogy a kereslet-kínálat változásának hatására elindultak természetes piaci folyamatok: első fiát Ren 12 éve házasította meg, akkor már 8 ezer jüant (320 ezer forint) kellett fizetnie. De a betonozó élete most vált csak igazán keménnyé, ugyanis a második fia után már 100-200 ezer jüant (4-8 millió forintot) kell majd fizetnie egy tisztességes feleségért – nyilván hitelből. Ezek a számok még zordabbak egyes vidéki régiókban, ahol az egyke politika is jobban dúlt és a megmaradt nők is nagyobb arányban menekülnek a városba, ahol esetleg izgalmasabb kihívások is érik, mint a családi ágytál. Következményei a csillagászati (5-10 évnyi átlagfizetés) menyasszony árak mellett, hogy túlkoros nő nem létezik, viszont a 25 éves egyedülálló férfi csillaga már nagyon gyorsan áldozik lefelé, úgyhogy ő is szedi a sátorfáját és megy a nők után a városba. Cherchez la femme!

De nem csak a földrajzi-társadalmi feszültségek fokozója a jelenség, hanem a társadalmi „egyenlőtlenség” is hangsúlyosabba válik. Mivel a nők egyre inkább megtehetik, hogy „fölfelé” házasodnak a társadalmi ranglétrán, ezért az egyedül maradó férfiak egyre inkább a szegényebb, műveletlenebb rétegekből kerülnek ki. Szerencsére erre a potenciális lőporos hordóra van egy automatikus szelep: a vidéki közösségekben kínosabb helyzetű szingli férfiak a városba mennek vagyont gyűjteni, majd mire 40 éves koruk környékén feladják a családalapítási reményeiket, már nem azok a forrófejű fiatalok, akik hajlamosak problémát okozni.

A másik automatikus szelepet a piac biztosítja, hiszen a magas árak legjobb ellenszerei a magas árak. Most már a fiúgyerekre nem mint öregkori ellátóra, inkább gazdasági csapásként tekintenek, így talán még akkor is elkezdett volna javulni a fiú-lány gyerek helyzet, ha a kínai állam a nagy bölcsességében 2015-ben nem vonja vissza az egy gyerek politikát. Úgy is mondhatjuk, hogy azok a családok nevetnek a végén, akiket lánygyerekkel „vert meg” a sors. Csak nekem jut eszembe minderről a földműves, aki a tavalyi árak alapján akarja eldönteni, hogy idén krumplit, vagy karalábét ültessen?

Persze vannak kínai hivatalnokok, akik úgy gondolják, hogy az állami beavatkozásból származó problémák kezelésére a legjobb megoldás a még több állami beavatkozás, úgyhogy egyes helyeken meglépték a nyilvánvalót: menyasszony árkontroll! Ha valaki 20 ezer jüannál (800 ezer forint… egy full extrás menyasszonyért…) magasabb árat kér, az emberkereskedelemnek minősül majd. Mintha e tényállás az ártól függene…