Világjárvány alatt Kenyában

Hogyan működik az állam a világjárvány alatt Kenyában és milyen intézkedéseket hoz? Sokkal jobban, polgárbarátabban, mint gondolnád. Ábrák, infografikák, nyílt kommunikáció, több nyelven, humorral, lazán, nagyothallókra kidolgozott változatban. Nevetni képes, elegáns hangvételű politikai diskurzus. Részletes, nyilvános oltási terv. Ideje lesz innen felnézni Kenyára. Ez egy működő, szolgáltató állam képe. Egy Kenyában élő magyar agrárszakértő tudósítása:

 

DOMONYAI ANDRÁS

Oltakozás Kenyában

2021.03.07.

 

A kenyai kormányzat WHO kompatibilis adatai alapján közel stagnál a vírusfertőzöttek száma. A kormányzat a kezdetektől nagyon szigorúan szakmai kérdésként kezelte a helyzetet, valahogy mindegyik politikai oldalnál lehetett érezni, hogy ilyesmivel nem viccelünk. A köztudatban az egészség és élelmezés súlyos problémái 50 év, 500 km távolságra vannak, a komolytalanságnak az egyébként is öntudatos, a politikusokkal szemben kritikus kenyai közvélemény nem sok teret engedne. Ezért sem az adatokkal, sem a tervekkel, sem a kommunikációval kapcsolatban nem látszott, egyáltalán nem volt érezhető, hogy trükközni akart volna a központi, vagy az általam ismert óceánparti helyi kormányzat. Január végére például már részletes oltási terv állt az ország rendelkezésére.

A szokásos lezárásokról a kihirdetést követő órában részletesen, teljeskörűen lehetett tájékoztatást kapni minden sarokban. Írásos anyagban, ábrákkal, infografikával, ikonokkal, több nyelven is, humorral, komolyan, tudományosabban, részletesebben, vázlatosabban, nagyothallókra kidolgozott változatban. Mindenhogy, mindenhol volt egy-egy normális információ. Mivel működő államról van szó.

Igen, értem azokat a hangokat, hogy biztos direkt ellene fogalmaznék az otthon ismert intézkedéseknek, és kétségtelen, hogy Kenyában is még rengeteg megoldandó probléma van, de a szörnyű realitás az, – ahogy Kazai Anita is jelezte egyik előző naplójában – hogy az úgynevezett harmadik világ országai közül sok kezelte kimagaslóan jól a járványhelyzetet.

Az otthon még inkább szomorúságra okot adó másik tény, hogy itt Kenyában javarészt normális, sokszor vicces, önreflektív, magán nevetni képes, elegáns hangvételű politikai diskurzus folyik a mindennapokban, a durvaság inkább kivétel. Ezen is tudatosan dolgozik a kenyai politika mindegyik oldala. Praktikusan a belső béke, nemzetközi elfogadottság, higgadtan büszke, prosperitásban hívő polgár a biztosíték egy, a rossz emlékű régi-afrikás társadalmi minőségtől különböző, értékes, a mai kor értékeit helyén kezelő, modern állam kialakításának.

Az, hogy egy politikus egy társadalmi csoportot, különböző nyelvű közösséget, államalkotó polgárok bármely csoportját úgy kezdjen itt kezelni, mintha egy harmadik, vele hadban álló ország állampolgárai lennének, az bármilyen helyzetben most Kenyában nem hogy teljesen elképzelhetetlen lenne, de teljes és súlyos össztársadalmi elutasításra találna.

A vírushelyzetben ez is, itt is megmutatkozott. A különböző oldalak politikai szereplői sokszor közösen kampányoltak az – egyébként valahogy mindig jó, a lehető legtöbb embernek komfortos ritmusban meghozott – intézkedések mellett. Hogy mi a titkuk, arról csak találgatni tudok, de ebben a kérdésben is, mintha a kenyaiak mindennapi életét, szokásos teherbíró képességét, páratlanul jól találná el a törvényhozó. Egyáltalán nem volt érezhető komoly ellenállás a kormány intézkedései ellen. Az sem volt érezhető, hogy valamit nyakatekert kommunikációs trükkökkel le akarnának nyomni az emberek torkán.

Sok egyéb intézkedésnél is ezt érezni itt. Mintha a napi életritmusokba finoman illeszkedő, a mindennapokat vállalható kompromisszumokkal módosító, de egyértelműen az állampolgár életét könnyebbé tenni akaró intézkedéssorozatok történnének rengeteg esetben.

Olyanra nem emlékszem, hogy az elmúlt sok év alatt valami idióta, életszerűtlen szabályozásba lettem volna belenyomva, ahol jó drágán, még több gonddal járó, nem hatékony, cserébe idegesítő eljárást varrtak volna a nyakamba. Ahol a lusta állam nem hajlandó dolgozni valamilyen problémával, ezért az egyszerűség kedvéért kitalál valami butaságot, minden felelősséget az állampolgárra ken, majd ha a vacak szabályozás nem működik, még jól meg is bünteti. Viszont olyan érzésem rendszeresen van, hogy például online, mobilról, két kattintással tudok elintézni egyre összetettebb magán vagy céges ügyeket, egyre inkább, és az SMS bankommal összekötött rendszer azonnal értesít, a kiküldött SMS-eket ügyviteli azonosítónak fogadja el, vagy egyenesen egy szöveges üzenet az eljárás végállomása, amit mindenki elfogad. Előfordul probléma, fennakadás, ez nyilvánvaló, de nem jellemző, és főleg nem omlik össze semmi.

Ugyan nálam van még papír alapon az évtizedek óta létező “sárga” oltási könyvem, amely a sárgalázra kapott vakcinámat igazolja, és ami nélkül nem mehetnék át a szomszédos Tanzániába (’64-ig, Tanganyika), de az utazás az új, Covid oltás nélkül, még meglehetősen bonyolult lesz egy ideig.

A friss intézkedések sorába tartozik, hogy a turisztikai szektor gerincét adó Nemzeti Parkokat üzemeltető rangereknek és személyzetnek a napokban szavaztak meg egy 3 milliárd forintot kitevő bérkompenzációt, a kormányzat készenlétben tartja, hogy közel húszezer fő részmunkaidős dolgozót vesz fel az egészségügybe, ha szükséges, mindenesetre a hotelek, éttermek ha erős megkötésekkel is, de még nyitva vannak, ami jót jelent. Sokat várunk attól, hogy a múlt héten megérkezett a Covax program első egymillió Astra adagja Kenyába, két nappal az érkezés előtt erről már világos közlemény szólt, a két nap alatt nem történt benne változtatás. Az első oltást természetesen és látványosan ma reggel a kenyai tisztifőorvos vette fel először Kenyában hiszen ő a felelős a kenyaiak egészségéért, ki más?

Nairobiban élő Michael Soi festménye

Forrás: Vakmajom a Facebookon